Nagyon rossz minőségű, sárgás-barnás az ivóvizünk, de akárhova fordulok, nem kapok még rendes választ sem. Panaszt tettem a szolgáltatónál, hogy termékük nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, ezért nem fizetek többet, amíg meg nem térítik azt a kárt, amit az ivó- és főzővíz fogyasztásával szenvedünk, illetve ami a mosógépben, kazánban keletkezik. Azt válaszolták, hogy a víz kemény, de nem szennyezett.
Ekkor a tisztiorvosi hivatalhoz fordultam, mintát vettek, elemezték, és közölték, hogy a csapvíz zavarossága 72,81 egységnyi (a törvény legtöbb 5 egységet enged meg). Ezt elküldték a vízműveknek is, mire ők is kiküldtek egy csapatot. Ezek az emberek három napig vettek mintát – pillepalackban, nem steril üvegben, ami nem szabályos –, és a saját mérésük szerint is hatszoros zavarosságot észleltek: 28,20 egység. Akkor végeztek egy mosatást a tömbház előtt, órákig folyatták a vizet, de akkor is csak 13 egységre tudták letornászni a víztisztaságot. Vettek mintát a szomszédoktól, ott állítólag jobb az eredmény, ezért kisütötték, hogy az én vezetékemmel van baj. Hát nem tudom, hogy okozhat ilyen mértékű állandó gondot egy másfél méteres cső, amelyet nemrég cseréltünk ki. S ha ez az oka, akkor miért mosták ki a vezetéket? Szerintem a fővezeték hibás, talán lyukas is, de az biztos, hogy több évtizedes lerakódás, rozsda, mocsok kavarog benne, hiszen a földszinti és az első emeleti szomszédoknál is zavaros a víz (mi a harmadik emeleten lakunk): a szomszédasszony korán kel, hogy főzni tudjon, mert amikor egy-két csapot megnyitunk, akkor átlátszó, nem sárga valami folyik rajta. Amikor azonban nagy a fogyasztás, semmire sem használható barna lé jön, a múltkor is egy hetet kellett várni, amíg annyira kitisztult, hogy mosni tudjunk. Néha még fekete por is marad a kád alján. Fehérneműnk már nincs is, csak sárga, de jobban aggódunk az egészségünkért, hiszen tizenegy hónapos kisgyermekkel élünk olyan lakásban, ahol még fürdeni is ritkán lehet. A fürdőszobát három-négy éve újítottuk fel, de mindjárt ki lehet dobni mindent, olyan. Nem titok, hogy a városban a vezetékek nagyon régiek – állítólag még azbesztcsövek is vannak, az meg rákkeltő –, és nyilvánvaló, hogy nem lehet seperc alatt kicserélni mindent, de 22 évig mit tettek az illetékesek, hogy javítsanak a helyzeten, hova lettek a befolyt pénzek? Amikor lementem az igazgatóhoz, belátta, hogy gond van, de azt mondta, nincs pénz. S ezzel el van intézve? Most azzal takaróznak, hogy a megyei vízszolgáltatóhoz tartoznak, válaszoljanak ők, de egyetlen helyi pályázatról sem hallani, a felújítási terv is csak a vízházra vonatkozik. Elmentem a fogyasztóvédőkhöz is, ott azt válaszolták, hogy továbbítják a panaszt, de ugyancsak a szolgáltató fog válaszolni. Persze nem arra, hogy mikor lesz fogyasztható, tiszta ivóvizünk... Havonta 200–300 lejt költünk ivó- és főzővízre, a kazánt minden évben mosatni kell, csoda, hogy még működik a mosógép. Ki vállal felelősséget azért, ha az egész fűtésrendszer tönkremegy? Akárkihez fordulok, szóban elismerik az igazamat, csak írásban nem. Már nem tudom, mit tehetnék. Azt mondtam, többet vizet nem fizetek – nem az áráért, havi 30–40 lejről van szó, nem ezzel van bajom, hanem azzal, hogy akárhogy vigyázunk, a gyermek a fürdővizet benyalja. És igencsak felháborít, hogy 22 évig pofátlanul elloptak mindent, nem végeztek semmilyen karbantartást, és akkor azt mondják, az én csövem az oka mindennek. S hát a szomszédoknál? Bánt az is, hogy ők ennyire közömbösek, mert ha ötvenen kiállnánk kiabálni, talán lenne hatása – egyedül perelni azonban semmi esélyem.
ESTEFÁN BARNABÁS, Kézdivásárhely
