Jó-e nekünk, dolgozó embereknek, nyugdíjasoknak, vállalkozóknak, fiataloknak vagy éppen álláskeresőknek ez a változás, és jó-e nekünk, erdélyi magyar közösségnek a hirtelen fordulat, a Szociál-Liberális Szövetség hatalomra kerülése.
S bár ahány ember, annyi vélemény és értelmezés, azért a végkövetkeztetés egybecseng. Rossz volt ugyan Emil Boc, majd Mihai Răzvan Ungureanu kormányzása idején, mert semmibe vették a lakosságot, rendkívül kemény megszorításokat vezettek be, saját erszényükként kezelték az államkasszát, elburjánzott a korrupció – de sok jóra nem számíthatunk Victor Pontától és tegnap felállt új csapatától sem, melyben ismert és kevésbé ismert nevek, régi és új arcok egyaránt helyet kaptak. Ebben a pillanatban a miniszteri névsor elemzésébe szinte fölösleges is bocsátkoznunk: néhány hónap áll csupán az új hatalom rendelkezésére az őszi választásokig, így biztosra vehető, kampányérdekek mentén vezetik majd az országot. Valószínűleg a választási logika érvényesül majd a kisebbségi ügyekben is. Azt már megtapasztaltuk, hogy a korábban európai arcukat mutató liberálisok miként vedlettek át egyre erőteljesebb nacionalista húrokat pengető alakulattá, és Victor Pontáék jajveszékelésére, magyarellenes hangulatkeltésére is emlékszünk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egye­tem magyar karának létrehozásakor.
Folynak is a találgatások, mi lesz a továbbiakban a MOGYE sorsa, tárgyalnak-e, esetleg megállapodnak-e az RMDSZ-szel, a szövetség vezetése pedig ez idáig meglehetősen óvatosan reagált, ellenzékbe vonulnak, hangoztatták, de arról még nem hoztak döntést, hogy bizalmat szavaznak-e a kormánynak, azt hangsúlyozták, semmiféle kötelezettsége nincs a szervezetnek volt partnerei vagy más alakulatok iránt.
Ezúttal azonban nincs túl nagy mozgástere Kelemen Hunoréknak, a szocdem-liberális szövetség a kisebbségekkel és a dezertőrökből verbuválódott Oprea-féle alakulattal – legalábbis az őszi választásokig – meg tudja teremteni a parlamenti többséget. A kínkeservesen kiharcolt MOGYE-határozatot – mely egyébként kisebbségpolitikai szempontból jószerivel az egyetlen sikere az RMDSZ-nek – könnyen érvényteleníthetik. Mi több, a novemberi megmérettetés közeledte miatt a magyarellenes intézkedések érdekében is állnak az új hatalomnak, hiszen a magyar kártya kijátszása továbbra is voksokat hoz.
De mielőtt a szövetség vezetői ismét azt hangoztatnák, lám, mennyi veszélyt rejt magában, ha nincsenek kormányon, ott, ahol a döntések születnek, jó lenne, ha azon is elgondolkodnának: mennyire tartósak azok az eredmények, amelyeket hatalmi pozícióból értek el. És ha ily kérészéletűek azok, nem inkább autonómiaköveteléseinket kellene előtérbe helyezni akkor is, ha ezért nem szeretnek majd a román pártok?