Ez a szokás Zágonban minden május elsején: a mun­ka ünnepét egész napos kikapcsolódással, szórakozással ünneplik – és ez így volt a kommunista rezsim idején is.
A május elsejei fúvós ébresztő több évtizedes hagyományra tekint vissza. Elő­ször 1955-ben került sor erre a szokatlan zenei eseményre – emlékezett vissza az idős fúvósok veteránja, Mándel Lajos, aki tegnap reggel 87 évesen is felmászott kürtjével a Farkasdombra. Már csak azért is, hogy a jó példával elöl járva adja át az utókornak ezt a szokást. Utánpótlásban nincs hiány, az "öregek zenekarának" (mert Zágon ifjúsági fúvószenekarral is büszkélkedhet) legfiatalabb tagja alig 18 éves, zenél benne apa leányával, nagyapa unokájával. A jókedv nem hiányzott, a fúvószene sokakat kicsalogatott a Farkasdombra, ahol Kis József polgármester volt a házigazda. Parázson sült flekken, juhsajt, jóféle itóka várta mindazokat, akik úgy érezték, érdemes megtartani ezt a hagyományt. A szokás a magyar és a román lakosság körében is él, tegnap is vegyes társaság szórakozott a Farkasdombon.
Május elsejei szokás Zágonban a májusfaállítás is. Az a leány, aki húsvétkor szegfűt tűzött a locsoló gavallér mellére, május elseje hajnalán üde zöld lombú fiatal nyárfákat – májusfákat – kapott ajándékba. A májusfákat a kapu elé, a ház tornácára vagy a tetőnek támasztva állítják a legények. Minél több fa díszeleg a porta előtt, annál nagyobb becsben az ott lakó hajadon. Régebben a gálánsabb legények cigányzenészek társaságában állították a májusfákat, hajnali szerenáddal ébresztve a kedvelt lány házának apraját-nagyját.
Az is megtörtént viszont, hogy májusfa helyett kukoricakocsányt talált a lány reggeliben az ablaka alatt. Ami annyit jelentett, hogy a hajadon nagyon rossz fát tett a tűzre, valamiért erősen kinézik maguk közül a legények, részükről semmi jóra nem számíthat, társaságukra semmiképpen.