Kezdő szülőként, anyaként azzal szembesültem, hogy mindenki tud gyereket nevelni – sőt, mindenki jobban csinálja, mint én, és adott egy-két jó tanácsot is, hogyan lehetne jobban. Nem tudom, más hogy van vele, de az ilyen kéretlen tanácsok, jóindulatú megjegyzések, még akkor is, ha a legjobb szándékkal mondták, mindig az ellentétes hatást érték el nálam. Először is teljesen használhatatlan anyának éreztem magam, másodsorban felment a pumpám, mert a "jó tanács" hatására védekeznem kellett (az én gyermekemet mégiscsak én ismerem a legjobban, azáltal én tudom, hogy aznap miért viselkedett úgy, ahogy viselkedett), és hát persze, valljam be, senki se mondja meg nekem, hogyan neveljem a gyerekemet.
Munkám során számos nevelési tárgyú könyvet elolvastam, de valahogy mindegyik a fenti hatást érte el nálam. Mindegyikben volt egypár használható tipp, de egyik sem tudott igazán segíteni a mindennapokban felmerülő problémákon, helyzeteken. És hát helyzet, az akad mindennap, amelyet akkor, helyben, összes szülői tudásod bevetésével kell megoldanod. Nem könnyű. Életem egyik legszebb feladata az anyai, szülői – de egyben a legnehezebb is.
Két gyermekem van, akik bizony néha összekapnak, féltékenykednek, máskor pedig a legnagyobb egyetértésben követik el újabbnál újabb csínytevéseiket. Véletlenül (vagy véletlenek nincsenek?) akadtam rá A. Faber–E. Mazlish Testvérek féltékenység nélkül című könyvére, amelyet hamar el is olvastam. Rég nem tetszett könyv ennyire. Ezért gyorsan a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvüket is beszereztem. Nem bántam meg.
A könyv és a könyvön alapuló szülői tréning mindenki számára érthető módon közelíti meg a szülő-gyerek kapcsolat mindennap felmerülő problémáit, és kínál rájuk számos megoldást. Viszont maga a tréning nem egy nevelési módszert ad, nem akarja meghatározni az egyetlen üdvözítő utat, hanem egyfajta kommunikációs technika és magatartásforma, amelyben másként viszonyulunk, másként válaszolunk gyermekeink megnyilvánulásaira, mint tettük eddig. Való­di figyelmet szentelünk gyermekünk mondanivalójának, és igyekszünk megérteni az érzéseit, ugyanakkor korlátok közé tudjuk szorítani az elfogadhatatlan viselkedést, anélkül, hogy rossz érzést keltenénk a gyermekben. Meglepően hangzik? Lehet, de működik.
A tréningek célja, hogy minél több család ismerje meg azokat az eszközöket, amelyek segítségével elérhető a nyugodt, tiszteletre és szeretetre épülő családi légkör, amelyet néha elérhetetlennek érzünk.
Lehet, felmerül a kérdés, hogy miért is jönnék el a tréningre, ha a könyvet is elolvashatom? Skita Erika (és Turáni Szabolcs, a tréningek magyar változatának kidolgozói) példájával élve: ki az, aki tud autót vezetni a KRESZ-könyv elolvasása, sőt, akár alapos tanulmányozása után? Mégis a legfontosabb a gyakorlat megszerzése. És ezt nyújtja a tréning is, számos gyakorlatot, szerepjátékokat, szituációs gyakorlatokat.
A tréningen ismertetett kommunikációs készségek bármilyen életkorú személy számára és valamennyi családi kapcsolatban alkalmazhatók, így bármilyen életkorú gyermek bármilyen korú szülei hasznát láthatják.
Remélem, hogy ez a hét alkalomból álló sorozat a segítségükre lesz abban, hogy újabb eszközöket, másfajta szemléletmódot nyújtson ahhoz a kihíváshoz, amellyel mindennap találkozunk, és amit gyermeknevelésnek nevezünk.
Az első tréningsorozat – és egyben az első itt, Erdélyben – május 18-án kez­dődik. Bővebb információ a 0744 847 569-es telefonon vagy a daragicsreka@yahoo.com címen kapható.
GÁL RÉKA pszichológus

(A szerző főállásban kismama, a sepsiszentgyörgyi Fer Alapítvány munkatársa, a Fer baba-mama-papa klub egyik alapítója, a Szü­letés Hetének egyik szervezője. Az alapítvány legújabb programja a szülőknek szól.)