Kétségbeesett édesanya keresi a választ arra, egyik napról a másikra miért szüntették meg gondozói minőségét, mikor fogyatékkal született gyermekét negyvennégy éve gondozza, akinek állapota az évek során nem javult, hanem sokszorosan romlott. S bár emberileg neki van igaza, úgy tűnik, a törvényhozás nem az embert tekinti elsődleges fontosságúnak. És mert a Bedő család esete nem egyedülálló, utánanéztünk, milyen törvények szabályozzák a fogyatékkal élők besorolását.
"Kislányom nagyon sok fogyatékkal él. Agyvérzéssel született 1968-ban, utána kapott egy nagyon súlyos tüdőgyulladást, vízfejűség következett be, amit Marosvásárhelyen kezeltek, de nem lehetett gyógyítani. 1993-ban végleges besorolást kapott az I-es fogyatékos kategóriába, addig semmilyen segítséget nem kaptunk. Amikor bejött a törvény, hogy a fogyatékkal élők mellett gondozót lehet alkalmazni, az az orvoscsoport adta meg ezt a jogot, amelyik most elvette" – ismerteti helyzetüket Bedő Veronka. Sírva mesél lánya időközben bekövetkezett epilepsziájáról, a súlyos csontritkulásról, ami miatt a házban is kísérnie kell, arról, hogy bár szerették volna, ha gyermekük magántanítóval megtanulhatna írni-olvasni, sajnos, értelmi képességei ezt nem teszik lehetővé.
A törvény 2007-ben változott, a korábban véglegesített, hátrányos helyzetű besorolásokat szerre felülvizsgálták, Bedő Ágnes esetének újraértékelésére ez év januárjában került sor. Az érvényben lévő jogszabály kritériumai szerint állapota a II-es fogyatékos kategóriába tartozik, illetve az újra kiadott szakorvosi bizonylatok ennek megfelelő helyzetet igazolnak. Sem a neurológus, sem a pszichológus, aki 35-ös intelligenciahányadossal értékelte Bedő Ágnes szellemi képességeit, nem látta a beteget – állítja az édesanya, aki szerint, ha a lánya valós állapotát tükröznék a papírok, akkor megkaphatta volna folytatólagosan az I-es besorolást.
Dr. Fazakas Enyed Magdolna, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórházban működő, a megyei nyugdíjpénztárhoz tartozó, munkaképességet megállapító orvosi rendelő szakorvosa lapunk érdeklődésére elmondta, Bedő Ágnes két külön vonalon jogosult támogatásra: betegnyugdíjazási szempontból, illetve hátrányos helyzetűként az állapotától függően megítélhető kategóriában. Mivel tavaly elhunyt az édesapja, utódnyugdíjra jogosult, itt a feltételrendszer lehetővé tette, hogy I-es rokkantsági kategóriába sorolják, és megkapja az utódnyugdíjat. A fogyatékkal élő személyekre vonatkozó törvénykezés új kritériumai szerint ellenben csak a II-es besorolásra jogosult – mondja a szakorvos, aki leszögezi "a 35-ös intelligenciahányadossal jogszabály szerint inkább a hármas kategóriába kellett volna sorolni, bár szakmai szempontból ez nem elfogadható, de mivel határeset, meg lehetett adni a középkategóriát. A csontritkulás nem számítható be mint fogyaték ezen a vonalon."
A doktornő szerint a törvény igazságtalan, mert csak néhány betegség sorolható a legsúlyosabb fokozatba, holott több olyan betegség van, amelyik egyformán jelent függőséget, kiszolgáltatottságot. "Rengeteg agyvérzéses beteg van féloldali bénulással, ágyhoz kötve, közülük senki nem kaphat hátrányos helyzetű igazolványt, mert ez a betegség nem szerepel a kritériumok között. A törvény nagyon igazságtalan, nagyon diszkriminatív. Szklerózis multiplex esetén adható a hátrányos helyzetű igazolás, de agyvérzés esetén nem, pedig mind a két állapot ágyhoz köti a beteget, ugyanazok a szükségleteik, mind a kettőt gondozni kell, az egyiknek a törvény jogot ad, a másiknak nem."
Sorolhatnánk a vonatkozó törvények embertelen előírásait, de példaként talán a Bedő Ágnes esete is elegendő, akit ugyanabban az időben egyik jogszabály szerint I-es rokkantsági, a másik alapján II-es fogyatékossági kategóriába soroltak, s bár negyvennégy éve gondozásra szorul, özvegy édesanyja nem lehet hivatalosan is a gondozója, kis nyugdíjából és lánya utódnyugdíjából kell megélniük.
