A kolozsvári Kisebbségkutató In­tézet által kiadott, Népszámlálás, 2011 – Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében című tanulmányt Kiss Tamás és Barna Gergő népességkutató készítette. A tanulmány nemcsak a fogyás területi eloszlását és egyéb jellegzetességeit összesíti, hanem annak összetevőire is megpróbál magyarázatot adni.
Barna Gergő elmondta, míg 2002-ben a magyarok 6,6 százalékát tették ki az ország lakosságának, arányuk a 2011-es népszámlálás előzetes adatai szerint 6,5 százalékra módosult. Ki­emelte, Erdélyen belül a magyarok nagyobb arányban fogytak, mint a románok: a magyar fogyást 13,5 százalékon mérték, a románokét 10,7 százalékon. Szerinte az adatok alapján megállapítható, minél kisebb a magyarok aránya egy-egy településen, annál nagyobb a magyar lakosság számának csökkenése. Azokon a településeken, ahol a magyarok a lakosság tíz százalékát tették ki, esetenként harmadával is csökkent a magyar lakosság, a magyar többségű településeken viszont lényegesen kisebb volt a fogyás. A folyamatok egyfajta tömbösödést eredményeztek.
Kiss Tamás, a kötet társszerzője a fogyás összetevői között természetes népmozgalmi folyamatokat, az intergenerációs asszimilációt, nemzetiségváltást és migrációt vette számba. Úgy vélte: noha az erdélyi magyarok migrációs vesztesége kisebb volt, mint a románoké, a magyarok kivándorlása nem állt meg, az utóbbi évtizedben elkönyvelt migrációs veszteségét 111 ezresre becsülte, a távozók 60–75 százaléka Magyarországra telepedett.
Kiss Tamás tanulságokat fogalmazott meg a politika számára is. Ki­jelentette, hogy a szórvány demográfiai eróziója végletesen felgyorsult, és ez az itteni magyar intézményrendszer fenntarthatóságát is megkérdőjelezi. Szerinte azzal is számot kell vetni, hogy a magyar oktatás a rendezett kivonulás eszköze ezeken a területeken. Azt is hozzátette, el kell kezdeni a magyar ajkú romák integrációját.