Persze, a politikai megaintézményben az is sejlik, nem olyan egyszerű az érdekérvényesítés, a szövetségesek megkeresése és meggyőzése; valójában a lobbizás magasiskolájáról lenne szó, ám bizonyos, hogy csak az tudja hallatni hangját, aki ott van.

Városkép, bűvölettel

Brüsszel az ellentétek városa: egyszerre van jelen a patinás, példás odafigyeléssel és gonddal őrzött középkori épület, illetve a korszerű, intézményt és irodát befogadó toronyház. Sokarcúságát tetézi, hogy az Európai Unió (EU) több alapintézményének, illetve a NATO-nak is otthont ad, ezért az öreg kontinens fővárosaként is emlegetik.

Főterét, a legendás Grand Place-t Európa egyik legszebbjének tartják, igazi varázserejéről a helyszínen lehet pillanatok alatt meggyőződni. Eközben azt is látni, hogy a divatos, jól öltözött eurokraták által meghatározott képbe néhány kartonba, plédbe csavart, utcán heverő hajléktalan is kerül.

A nehezen utánozható hangulatot természetesen nem a modern épületek keltik ― ízlés dolga, de azok sem zavaróak, inkább érdekesek; romániai városképen edződött tekintet nehezen talál megvetnivalót a brüsszeli építészeti stílusok keveredésében, még akkor sem, ha esetenként a látvány ott is szürke, miként éppen maga a királyi palota ―, hanem az óváros emeletes, karcsú házai között kanyargózó utcák, terek, sikátorokban megbúvó, hősugárzókkal fűtött kültéri kisvendéglők, múzeumok és sörözők. Mert mi tagadás, Brüsszel, Belgium egyik erőssége, különlegessége nem csak a Manneken Pis, vagyis a pisilő fiú fura szobrocskája, hanem a mintegy félezer sörféle, s e nedű legtöbbje más-más ívű és hasú pohárban kerül felszolgálásra. Esztétikus összkép, ízekről nem is beszélve (a gyümölcsízű serital külön műfaj, vállalkozó szelleműeknek és édességek mellé ajánlva). Sörivók Eldorádója tehát ez a flamand polgári házakkal ékesített, barokk és szecessziós elemeket ötvöző, igazi polgári életformáról tanúskodó tér. Az ínyencek is jó helyen keresgélnek errefelé: a gasztronómiai különlegességek mellett sajátos nemzeti finomság az 1819 óta előkelő helyen jegyzett belga csokoládé, melynek pazar kínálatát nyújtják az óvárosi üzletek remekbe szabott, ízléses kirakatokkal. Csak katonás önfegyelemmel és lapos bukszával lehet ellenállni a kísértések egész sorának. A brüsszeli légkörre aztán este lehet igazából ráérezni fények, utcák kavarodásában: a sokszínűség nem csak az itt élők arcán tükröződik, hanem például abban is megnyilvánul, hogy a híres, a XIII. század elején elkezdett, majd háromszáz évig épített Szent Mihály- és Szent Gudule-székesegyházban jól megfér a kortárs képzőművészeti kiállítás a XIX. századi ólomüveg ablakokkal s az új, háromtonnás kőtömbből faragott főoltárral. És persze, meghatározó a szinte mindenütt megmutatkozó elegancia, mely nem hivalkodó, hanem tényszerű, e város kelléke.

Anyanyelven a parlamentben

Két tucatnál többen, erdélyi magyar középiskolai diákok és újságírók látogattak november 6―8. között Brüsszelbe Kelemen Attila RMDSZ-es európai parlamenti képviselő az EPP―ED (Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoport) tagja személyes meghívására. Az európai képviselők ugyanis vendégül láthatnak szakmai csoportokat, így a résztvevők bepillanthatnak ,,ebbe a nagy katlanba, amit az Európai Parlament jelent, két nap alatt rá lehet érezni hangulatára".

Az Európai Parlament (EP) az egykori, ma már csak főbejáratának homlokzatát őrző Luxembourg pályaudvar mögött emelkedik, hatalmas, több tömbből álló üveg-, kő- és fémborítású épület, tájékozódni is nehéz benne. Az EP egyedülállónak tartott sajátossága, hogy a jelenlegi huszonhét tagállam 785 képviselője (Románia most 35-tel ― közülük három az RMDSZ színeiben ― rendelkezik) többnyire a belga fővárosban dolgozik, de a brüsszeli plenáris ülések mellett a franciaországi Strasbourgban is rendszeresen tartanak hasonlókat, miközben az intézmény harmadik székhelye egy másik ország fővárosában, Luxembourgban található. Halkan kimondott szavakból derül ki, hogy a honatyák nagy részének elege van az évente mintegy 200 millió eurót felemésztő, havonta egy hétig tartó franciaországi ülésszakokból (ilyenkor teljes apparátussal oda kell költözniük), ezért brüsszeli szlenggel ezt a helyszínt egyszerűen csak Stresszburgként emlegetik, ám esély nincs arra, hogy ez változzék, ugyanis a francia képviselők ragaszkodnak az egykor békeszimbólumként kiválasztott, presztízsértékű városuk státusához, s e kérdésben vétójoguk van.

De nem is ez a lényeg a szigorúan őrzött EP-ben, hanem az, hogy ott huszonhárom, teljesen egyenértékű hivatalos nyelven kommunikálnak ― magyarul is ―, azaz a nemzeti parlamentekkel ellentétben ott anyanyelven is fel lehet szólalni, az érthetőséget, valamint a dokumentumok megfelelő átírását pedig mintegy négyszáz fős tolmács- és fordítóhadosztály biztosítja. Az EP ― mely az EU polgárainak közvetlenül választott képviselő-testülete, s az Európa Tanács mellett ún. társ-jogalkotói szerepe van, illetve költségvetési jogokkal is rendelkezik ― jelenlegi elnöke a német Hans-Gert Pöttering, a nyolc, többé-kevésbé azonos politikai nézetű pártokat tömörítő képviselőcsoport közül a legnagyobb a 278 fős néppárti testület, őket követi a szocialisták 218 fős csapata. A mostani 785 képviselő harminc százaléka nő, 2009-től kezdődően pedig 751-re csökken az EP-képviselők száma. Nincs kormányerő, illetve ellenzék, egy-egy ügy mentén sokat egyezkednek, lobbiznak, a szövetségek esetenként érdekek és nem ideológiák mentén köttetnek.

Magyar lobbi

Az EP brüsszeli plenáris üléseit hatalmas, narancsszín tónusú teremben tartják, látogatók (évente negyedmillióan) a karzatról pillanthatnak le, az alsó szintre csak a honatyák léphetnek be, s egyperces felszólalásokon fejthetik ki nézeteiket. ― Sokkal nehezebb ennyi idő alatt elmondani a lényeget, mint tíz, tizenöt perc alatt, de egyszerűen elnémítják a mikrofont ― magyarázza Kelemen Attila, aki természetesen azt is megjegyzi, fontos az EP-ben a további jelenlét, annak ellenére, hogy ,,nagyon sok mindent otthon kell megoldani". Szerinte az Európai Parlamentben akkor lehet érvényesülni, ha az erdélyi magyarság képviselőinek ügyét az Európai Néppárt is felvállalja, felsorakozik mögötte a kétszázvalahány képviselő. Ilyen volt az állami Bolyai Tudományegyetem újraindítását sürgető nyilatkozat is, melyhez azonban az összegyűjtött 217 aláírás mégsem volt elegendő. Közel négyszázra lett volna szükség, ebből látszik a legjobban, hogy ,,Európának kisebbségi kérdésben rossz a lelkiismerete". A sajtóosztály munkatársa ehhez még azt is hozzáfűzi: franciák, angolok nem is értik ― vagy nem akarják érteni ― a kisebbségi kérdést, de még befolyásos katalán vezető is ,,blokkol", ha ez szóba kerül, mondván, ,,nem lehet, mert baj lesz". Lesz tehát, min dolgozni, változtatni az EP erdélyi magyar képviselőinek, ez az ő munkájuk, ,,s nem is kevés".

Magyarországi és felvidéki EP-képviselők egyetértenek abban, hogy nagy a tétje a november 25-i romániai választásoknak. Szent-Iványi István úgy fogalmaz, nagyon fontos, hogy az erdélyi magyarságnak legyenek képviselői, szerinte jó lenne, hogy a mostani képviselet megmaradjon. ,,Nekünk, magyarországiaknak azért is lényeges, hogy legyen romániai magyar képviselet, mert ha nincs, akkor mi sem tudjuk hitelesen felvetni problémáikat. Akkor fogják komolyan venni az erdélyi magyarságot, ha képviselőket tud küldeni Brüsszelbe, szerencsés esetben akár hármat is." Az MKP két politikusa a szlovákiai, éppen időszerű kisebbségi jogok korlátozása apropóján figyelmeztet, nem szerencsés, ha egy kisebbség parlamenti, önkormányzati, európai képviselet nélkül marad. Bauer Edit a legnagyobb veszélyt abban látja, hogy amikor egy társadalom megosztott, ,,a választópolgár nem nagyon tud igazságot tenni", míg Duka-Zólyomi Árpád úgy fogalmaz, ,,óriási jelentősége van annak, hogy a Kárpát-medence magyarságának többsége bent van az EP-ben, nem csak 24 magyarországi képviselője van az EP-nek, hanem 29. Nekünk együtt kellene működnünk, ha bármit el akarunk érni, fokozatosan kell érvelni, szövetségeseket keresni, itt kompromisszumra kell törekedni, csak így lehetünk eredményesek." Némiképp ehhez a gondolathoz csatlakozik Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ másik EP-képviselője, mondván, hídszerepet akartak itt betölteni, egyfajta magyar összefogást teremteni, de a magyar lobbi csak részben működik. Legutóbb Verespatak ügyében eredményezett teljes összefogást a magyar lobbi: egy november 19―25. közötti, az EP brüsszeli épületében tartott kiállítás megszervezésében. Mert ott egy kiállítást sem olyan egyszerű megszervezni.

Mozdonyfütty a Luxembourg vasútállomáson

Míg tehát Brüsszel egy privát útinaplóban az élet ízével telt, szerethető városként szerepel, ez a város közösségi szempontból ennél jóval többet jelent. Tetszik, vagy nem, megkerülhetetlen. Szimbolikus az Európai Parlament előtt az egykori vasútállomás épülete: innen érdekérvényesítőkkel teli, képzeletbeli szerelvények indulnak, s ha ez a vonat nélkülünk megy el, nem az ellenfelek, hanem az ellenségek röhöghetnek leginkább a markukba.