Az irodalomtól az Antikrisztusig húzódott az a szellemi és lelki barangolás, amellyel Czakó Gábor és Bogdán László ajándékozta meg az Írisz Ház közönségét.
Napjaink egyik legelmélyültebb magyar keresztény gondolkodója az evangélium tanításai alapján fejtette ki nézeteit a nyugati civilizáció végzetesnek tűnő gondjairól.
Hogyan jut el egy, a múlt század eleji népi írók nyomdokain elinduló gondolkodó a metafizikai lét jelentőségét is kutató televíziós esszéig? – tette fel a kérdést Bogdán László Czakó Gábornak, aki nem először jár Sepsiszentgyörgyön. Czakó munkásságát folyamatként látja, hiszen szerinte már első irodalmi műveiben – amelyek novellafüzérek, állatmesék, drámák, regények voltak – a lét alapkérdéseit firtatta. Az Emberkert vagy a Megváltó című művei révén például (ez utóbbiban főhősét, a lázadó fiatalt a zseniális Baksa János beaténekesről, az egykori Kex együttes frontemberéről mintázta) arra a kérdésre igyekezett választ kapni, ki az, aki hitelesen él. A történetek tehát korántsem jelképes tanmesék, hanem az emberi létezés lényegét feszegetik.
A rendkívül szerteágazó, a szellemtörténet, na meg a különböző emberi kultúrák megannyi alapkérdését érintő, valójában előadássá változó beszélgetés során az író a keresztény kultúra alapdilemmáit vázolta. Czakó szerint a magántulajdon uralmával valójában az Antikrisztus erősödött meg, amikor a javakat nem szétosztják – mint a dél-amerikai törzs királya az ajándékba kapott javakat –, hanem egymás ellen használják fel. Mai civilizációnkból hiányzik például az újraelosztás gesztusa, a zsidóknál korábban ötvenévenként történt ez meg, az újraelosztás évét pedig jubileumnak hívták.
Az Antikrisztus megfogalmazására Czakó legtalálóbbnak Hamvas Béla megközelítését tartja, aki szerint nem egyszerűen a rossz megtestesítője, hanem a szent szellem ellenereje, amely a megváltás világából lép elő. A kereszténységben jelent meg a szabadság fogalma a fatalista szemléletmód helyett, s mégis ez a kereszténység, amit a mai Európa a legjobban gyűlöl – fogalmazott az író, aki némi iróniával megjegyezte: az Isten tehát öngólt rúgott, hiszen egyedül a keresztény kultúrában szállt szembe az ember a teremtőjével.
Czakó egyébként korunk igazi veszélyének azt tartja, hogy immár a szórakoztatóipar (szerinte a legnagyobb forgalommal rendelkező ágazat) mondja meg, az emberek mit gondoljanak.
A kiút pedig nem lehet más, mint visszahozni azt az alapgondolatot, hogy a kultúra (a kultusz) szabja meg, meddig mehet el a civilizáció, az ember által készített és birtokolt javak mire használhatóak.
Az író szólt a művészetek árulásáról, amely a felvilágosodás korában kezdődött, a korlátlan fejlődés, gyarapodás zsákutcájáról, mindarról, ami a nyugati civilizáció rákfenéje. Az evangéliumi idézetekkel alátámasztott gondolatmenetben felsorolt néhány, általa definiált törvényszerűséget – például az értéktelenség vagy a mértéktelenség törvénye –, amely meghatározza mai korunkat. Az esély pedig nem lehet más, mint a személyességbe gyökerező spirituális gondolkodás térnyerése, hiszen az Antikrisztusnak csak annyiban van hatalma, amennyiben élő ember szolgálja – összegezett Czakó Gábor.
