Meglátása szerint az államnak sokkal jobban kellene a székely városokra figyelnie, mert azonnali segélynyújtásra lenne szükségük. Megerősödésük és felvirágoztatásuk nemcsak helyi érdek, ezért a legfontosabb magyar állami érdekek közé kell sorolni. Ugyanúgy, ahogy elődje, Császár Bálint, aki több rendben hangoztatta Erdélyben a székelységnek a magyar nemzeti eszme fenntartása tekintetében betöltött szerepét – Gödri is ezt vallja, s kér fokozott odafigyelést a székelység jogos elvárásainak teljesítésére. A székely városokat pedig nem csupán apró állami segélyekkel – mint tenyészállatok biztosításával vagy vetőmag szétosztásával – kellene támogatni, hanem közterheik méltányos könnyítése által, új források beáramoltatásával, vasútvonalak kiépítésével, a teljesen védtelen keleti határok katonaság általi őrzésével, állami költségen kaszárnyák építésével, székely hadapródiskola alapításával, alsó gazdasági iskola létrehozásával, a székely városok által kulturális intézményeikre felvett súlyos hiteleiknek olcsóbb kamatra való állami átváltással. A városok jogi és anyagi helyzetét illetően azonnali intézkedések meghozatalát sürgeti: a városi tisztviselők fizetésének legalább a felét hordozza az állam, mely ugyanakkor engedélyezné, hogy az állami adóknak legalább fele részét tíz-húsz évig a székely városok saját hasznukra fordíthassák. A rendezett tanácsú városok számára alkossanak külön törvényt. Az autonómiáról is lesújtó véleménnyel nyilatkozik: szerinte legyen az széles körű és valódi, mert a mostani csak hamisítványa az önkormányzatiságnak. Régebben, amikor a mostanihoz képest gyengébb szellemi és anyagi képességekkel rendelkeztek, sokkal több önrendelkezési joggal bírtak a székely városok, mint ma – hangoztatta. Fel kell tehát szabadítani a rendezett tanácsú városokat a vármegyék gyámsága alól, mert ezek már rég kinőttek a nyomasztó és megalázó kiskorúságukból. Abszurd és fonák helyzet, hogy a vármegye közgyűlése döntsön meghatározó városi kérdésekben, azaz egy olyan testület, melynek tagjai közül sokan messze laknak a várostól, emiatt az azt érintő ügyek elbírálásában sem bírnak szakértelemmel, de az is előfordul, hogy ellenségesen viszonyulnak a város érdekeihez.
1908. szeptember 24-én Sepsiszentgyörgy belépett a rendezett tanácsú városok polgármesterei országos egyesületébe. 1908. október 26-án az egyesület Budapesten tartotta soros kongresszusát, melynek témája a városok nyomorúságos és elhanyagolt állapota, illetve a helyzet javítása érdekében tett javaslatok. Gödri Ferenc országos elismertségére és megbecsültségére utal, hogy az 1909-es budapesti összejövetelen a harminctagú állandó bizottságba őt is beválasztották.
1912. május végén Budapesten a városháza dísztermében kezdődött a Magyar Városok Országos Kongresszusa. Összehívásának elsőrendű célja az új városi törvény megalkotásával kapcsolatos javaslatok, észrevételek. Sepsi­szentgyörgyről Gödri Ferenc polgármester és Hegedüs Lóránt országgyűlési képviselő vett részt. A javaslat szerint a magyarországi városokat három kategóriába lehetne sorolni: törvényhatósági joggal felruházott város, vármegyebeli város tanácsi szervezettel, és vármegyei város polgármesteri szervezettel. A képviselő-testületi tagok létszáma legfeljebb 80 lehet. A testületnek felerészben a választó közösség kívánságát kell tükröznie, a másik fele pedig a legtöbb adót fizetők közül kerül ki.
Noha Szemerja 1880-ban egyesült Sepsi­szentgyörggyel, némelyek továbbra is ellenségesen viszonyultak a városhoz való tartozáshoz. Úgy gondolták, hogy mint kisebbségben lévőknek nem lesz beleszólásuk a városrész sorsának alakulásába, és a pénzügyi alapokból sem kapják meg a nekik járó részt. Az elkövetkező években is a városi közgyűlések alkalmával időnként szóba került Szemerja bizalmatlankodása a véleményük szerint velük szemben igazságtalan költségelosztási gyakorlattal kapcsolatosan. Azt is felemlegették, hogy az egyesült település állami alapokból való fejlesztésére előirányzott összegeknél Szemerja a közművesítés terén messze elmaradt a központi városrésztől. Az 1903. július 29-én tartott városi közgyűlésen Benedek János tanácsos arról értekezett, hogy a két városrész közötti vagyoni tekintetben fennálló tarthatatlan viszonyt sürgősen rendezni kell. Azt javasolta, hogy az 1904-es évre szóló költségvetés ne külön, hanem egységesen tüntesse fel a város bevételi és kiadási tételeit. Dr. Bodor Tivadar számszerűen mutatta ki, hogy az anyaváros és Szemerja városrész egyöntetű igazgatása nem okoz kiadástöbbletet, sőt, ügyviteli egyszerűsítéshez vezetne. Véleménye szerint a teljes egyesítés minden szempontból nélkülözhetetlen. Dr. Szász Izsák tanácsos is a formai megkülönböztetésből fakadó különbségek minél gyorsabb felszámolását szorgalmazta. A két település közötti kapcsolatra nézve felemlítette, hogy a törvény szerint Szemerja bizonyos önállóságát még akkor is biztosítani kell, ha ebből a városra nézve némi hátrány származnék, mert a két­féle irányultságú állapot tovább nem tartható fenn, ugyanakkor a költségvetés egyesítése elsősorban Szemerja lakosságának állana érdekében, ezért a törvényes lépések megtételére a szemerjai közbirtokosságot kell kötelezni.
A szemerjaiak, hogy bizonyítsák ragaszkodásukat önállósági törekvéseikhez, 1904-ben a városi közgyűlésen indítványozták saját érdekeiket szolgáló külön képviselő-testület létrehozását. A városi közgyűlés a kérést elutasította, melyet a vármegyei törvényhatóság is helybenhagyott, így a szemerjaiak által erőltetett megkülönböztetésnek ezt a formáját sem találták életképesnek. A városrész saját érdekei a későbbiek folyamán is annyiban érvényesültek, hogy pénzügyi, költségvetési szinten a megkülönböztetés folytatódott. Hivatalos iratokban ezután is Sepsiszent­györgy anyaváros és Szemerja városrész szerepel. Ez az állapot egészen 1912-ig tartott, amikor az egyesítés első lépéseként a következő megnevezést alkalmazzák a pénzügyi kimutatásokban: Sepsiszentgyörgy város (Szemerja városrésszel együtt) összevont költségvetése és számadása. 1913-tól kezdődően pedig minden addigi megkülönböztetés eltűnt, ettől fogva már csak Sepsiszentgyörgy neve szerepel a hivatalos okmányokban.

(folytatjuk)