Egyre több szerényebb, de igényes kiadvány, falufüzet lát nyomdafestéket napjainkban. Számszerűen talán csak a Háromszék-falufüzetek kerültek utóbb sorozatszerűen élvonalba, de hasznos lenne, ha az összes székelyföldi helyi kis kiadványt számba lehetne venni.
Nemrégiben a Betfalva monográfiája című, százoldalas falufüzetet hozta a posta. Távol esik tőlünk, de mert Tompa László (1883–1964) költő e falu jeles szülötte, s a füzet szerzője Szécsi Antal vargyasi tanár, több okunk volt átolvasni. Bogdán László, lapunk főmunkatársa a nagy erdélyi költőtriász egyikeként említi Reményik és Áprily mellett: "A trianoni kataklizma zsibbasztó szédülete és reményvesztése után sokat jelentettek az emlegetett költők és társaik versei. Hatásuk részben túl is mutatott az irodalmon, mint ahogy követőik, a kommunista diktatúra balszerencsés évadaiban alkotó költők verseinek java is több és más volt, mint csak s kizárólag esztétikai szempontból kiválóan megformált szöveg, s nagy szerepet játszott a többszörösen hátrányos helyzetben lévő közösség életében, magára találásában."
Az is háromszéki vonatkozás, hogy költészetéről és életútjáról a torjai Kicsi Antal (1936–1980) irodalomtörténész, műfordító és kritikus értekezett a bukaresti Kriterion kiadásában 1978-ban megjelent doktori értekezésében és kismonográfiájában. A kisborosnyói eredetű Tompa József, mivel Kányádba nősült, ott lett földbirtokos, és a Bethlen Gábortól 1628-ban szerzett kisborosnyói előnév után felvette a kányádi előnevet is. Nos, az ő ötödízigleni egyenes ági leszármazottja volt a betfalvi és székelyudvarhelyi Tompa László költő, aki – akárcsak a színművész Tompa Sándor – tudott a család kisborosnyói gyökereiről, hiszen édesapja – Tompa László – mint Nagy-Küküllő vármegye főjegyzője lett betfalvi birtokos. Végül a genealógus kutató, Pálmay József is említi, hogy a költő Tompa Mihály (1817–1868) is a családi hagyomány szerint kisborosnyói származású lenne, de csak ennyi maradt meg a szájhagyományból.
