Megvolt a kényelmes többség, fenntartások nélkül csatlakozott az új többséghez a nem magyar nemzeti kisebbségek frakciója és az árulók pártjának is nevezett Oprea-féle csoport.
Az RMDSZ ellenzékbe vonult, nem volt szükség rájuk, és nem is ajánlott fel semmit a Szociál-liberális Szövetség. A kormányprogramba egyetlen sor sem került a kisebbségek jogairól, mi több, az új kormány tagjai, ahányszor alkalmuk nyílt, elmondták: a marosvásárhelyi orvosi magyar tagozatát úgy számolják fel, ahogy létrejött, gyorsan és határozottan. Tegnapra tovább bővült a paletta, Victor Ponta rátromfolt, ígérte, hamarosan megszavazzák a kisebbségi törvényt a kulturális autonómiáról szóló fejezet nélkül. Azaz éppen lényegétől fosztják meg a jogszabályt, attól, ami valamelyes előrelépést hozhatott volna legalább a szórványban élő magyarság számára. Sőt, azt is bejelentette, hogy már ma voksolásra bocsátják a szenátusban az egyfordulós, egyéni körzetes választási rendszer bevezetéséről szóló törvényt, amely a lehető leghátrányosabb a magyarság számára, alig néhány képviselői, szenátori hely megszerzését teszi lehetővé.
Máris hallani, hogyan szisszennek fel sokan, lám ilyen, ha nincs hatalmon az RMDSZ, nem lehet kivédeni az ellenünk irányuló döntéseket. Csakhogy eddig – majd másfél évtizede – a hatalom részesei voltak, s mégsem sikerült szilárd alapokon álló, jogilag jól alátámasztott és hosszú távon is érvényes megoldásokat kicsikarniuk. A pillanatnyi, konjunkturális sikerek ütnek vissza és bosszulják meg magukat, az, hogy a MOGYE magyar karát jogilag vitatható, könnyen leseperhető módon hozták létre, még a megszerzett jog elvére hivatkozás is alig-alig áll a lábán, félő, nemzetközi fórumokon is könnyedén legyintenek majd a magyar háborgásra. Nyolc éve – folyamatosan a különböző kormányok tagjaiként – annyit sikerült elérni, hogy mindeddig nem fogadtak el egy számunkra hátrányos kisebbségi törvényt, a javunkra válót egyik partner sem volt hajlandó felvállalni. A választási törvényeknél pedig a kevésbé rossz jogszabályokról szóló megállapodásban merült ki az egyezkedés, az RMDSZ a magyar konkurens pártoktól féltve hatalmát meg sem próbált ésszerű, a magyar közösség javát szolgáló, hosszú távon érvényes kompromisszumot kötni.
Lehet, a hatalmi pozíciókat élvezők számára hozott előnyöket, a magyar közösség számára azonban kérészéletű sikereket eredményezett az RMDSZ folyamatos kormányzati szerepvállalása, először, másodszor és harmadszor is bebizonyosodott, esetleg utakban, sportcsarnokokban mérhető, kisebbségi jogok gyarapodásában alig. Ideje lenne kipróbálni a radikálisabb ellenzéki politizálást, megtörténhet, hogy beigazolódik, érdemes letérni az eddig járt útról.