Hasonló futólépés­ben alakította-alakítja gyorsított ütemben infrastruktúráját Dálnok és Esztelnek. Ezt az iramot kellett felvennie a kőröspataki függőség után Árkosnak is. Találóan jegyezte meg egy helybeli: vannak elpuskázott lehetőségek, amelyeket nem lehet behozni, az előnyös pályázati kiírások, a meglepetésszerűen adódó alkalmak, melyek révén a régi rajtolók már messze előttünk járnak.

Émájból többet látni
Émáj a neve az egykori kőröspataki szénbánya és Árkos közötti dűlőnek. Hajdani tanítómesterem úgy magyarázta, hogy neve Éhmál volt – vagyis olyan meredek patakmart vagy teraszmagaslat a mál, melyet gyakran sújtott a szárazság, és ahol mindig éhes volt a föld. Az éhes málból koptatta émájra a dűlőnevet a falusiak nyelve. Peremén fél évszázaddal ezelőtt mezei út kanyargott, de mert a kőröspataki régi országút a szénbányánál vezetett el, az émáji mezei útból betonutat fabrikált a bányavállalat. Azóta már a senki útja, mert nem része a megyei hálózatnak. Egy tetemes szakasza mégis minket, árkosiakat illet – így gondolkodott a helyi vállalkozók egy csoportja –, a kátyúk nagyrészét aszfaltkeverékkel kifoltozták anélkül, hogy a munkálat terhelte volna a község költségvetését. Kérvényezték továbbá, hogy legyen megyei útszakasz, amelynek teljes felújítására majd pályázni lehessen. Tették ezt annak reményé­ben, hogy így megoldódik az út Sepsikőröspatak felé kanyarodó szakaszának fehlújítása is.
Émájból madártávlatból látszik az árokban meghúzódó Árkos. A falu főútján lezárták a forgalmat az ivóvízvezeték és a szennyvízcsatorna munkálatai miatt. Mindkét fővezetéket rákötötték már Sepsiszentgyörgy hálózatára. A mellékutcai leágazások még váratnak magukra, akárcsak a családi házakhoz való bekötések. Megfelelő működtetésére is gondoltak, a városi közművek és a Tricomserv cég szolgáltatását veszik igénybe. A kivitelezés befejezése után a teljes utcahálózatot is aszfaltozzák, az erről szóló pályázatot idejében előkészítette a köz­ségvezetés. Émájból lelátni a településre, s bár recesszióban vagyunk, egyre több új lakóház emelkedik ki a régiek közül, a Hegy nevű falurész közvetlen közelében pedig új lakónegyed alakul. Árkos rohamosan "közeledik" a városhoz, gyorsan terjeszkedik a város és a falu közötti településrész, amit Nagygörbe lakónegyed névvel illetnek a helybeliek, mert ott az országút nagy kanyarulata.
Új földosztás kilátásban?
A Sikó-hegy előterére a régi árkosiak már rá sem ismernének. Önerőből öltözőt épít a tanács a futballpályára, közelében műborítású, kézilabda méretű focipálya készül, kormánypénzből. Ott, ahol a szénfejés meddőhányója volt, a Tanór-kapu előterében több mint 115 hektárnyi meddő terület termékennyé tételén dolgoztat az illetékes minisztérium. Ezt majd azoknak méri ki a helyi földosztó bizottság, akik még most is jogosan és igazoltan jussukra várnak. De mert a talajréteg termőképessé tétele időbe telik, a várakozókat még türelemre inti Máthé Árpád polgármester, aki elmondta, hogy kérték e területek visszaszolgáltatását. Éppen ez az egyik ígérete, amit a választópolgároknak tett, de megvalósítása emiatt késik. "A szakminisztérium arra hivatkozik, hogy három éven át mezőgazdasági kultúra telepítése révén kell visszaszolgáltatnia ezeket a területeket, s az időpontot ki kell várni. A terület délnyugati részén, a tó fölött ugyan van egy 30 hektárnyi terület, aminek feljavítása ebben az évben befejeződik, és minden bizonnyal vissza fogjuk kapni. Egy részét a talaj megkötéséért akáccsemetékkel beerdősítették, ennek visszajuttatására is találunk majd módot, és lesz majd rá hatósági hivatalos megoldás is" – magyarázta.
Bővülő iskola
– Hol bővül a suli? – kérdeztük a Gelei József Általános Iskola udvarán zajongó nebulókat.
– Ott, a kerítés mögött! – vágták rá.
Valóban, a deszkakerítés mögött épületalapon dolgoztak. Egy felsőrákosi székhelyű cég munkacsoportja építi az iskola új szárnyát.
– Nagyon megviselte az idő az Alsó iskola épületét, és a szakemberek szerint kevesebb pénzbe kerül új szárnnyal bővíteni a már meglévő épületet, mint a régit felújítani – tájékoztatott Hunyadi Olga igazgató, aki örömmel újságolta, hogy az ötlet az iskola vezetőtanácsától származik. Ezt felkarolta a községi tanács, s önerőből nekivágtak a bővítésnek. – Tavaly kaptunk erre 100 ezer lejt, az idén 150 ezret, de a tervezetet is a tanács fizette. Egyelőre ezzel a pénzzel indultunk. Az építkezés összértéke 750 ezer lej. Így megoldódik majd a fűtés is, mert a jelenlegi épületekben ez az egyik legnagyobb gond.
– A tanulólétszámmal hogy állnak?
– Nem emelkedik, de nem is csökken. Remek gesztusról kell beszámolnom: azok a szülők, akiknek gyerekei itt jártak óvodába, nem vitték el őket városi iskolákba, helyben lakó tanulót sem az ötödik osztályból! A nulladik osztályba tizenegy, az elsőbe pedig egyelőre tíz gyermeket írattak be. Az augusztus 2-án esedékes versenyvizsgáig azonban még változás történhet. Eddig már hat szakképzett jelentkező van. Mi már mindenképpen meghirdettük a versenyvizsgát egy új tanítónői állásra. Bizonyára meggyőződhettek a szülők, hogy itt jó oktató-nevelői munka folyik, mindenki szakképzett, és nagyon családias a hangulat, ami, lehet, sok városi iskolából hiányzik. Itt mindent közösen végzünk. Gyümölcsöző testvériskolai kapcsolatot ápolunk a mezőtúri Kossuth Lajos általános iskolával, a nyárra várjuk látogatásukat.
Öregedik a település
– Él a falu iskolája, számos fiatal épített magának itt családi házat, de folytatódik a történelmi falu lassú elöregedése, és ez gond, mert az idő­közben elköltözött fiatalok visszaáramlása még alig indult – jegyezte meg tiszteletes Makkai Péter helybeli református lelkipásztor egy vallásóra utáni szünetben. – A legtöbb fészekrakó, mert így nevezzük az új telepeseket, már adta ugyan jelét annak, hogy valamiféleképpen kapcsolódik a faluhoz, de igen nagy szük­ség lenne arra, hogy a volt kántori lakásban beindítsuk az idősek napközi otthonát, ahol a legszükségesebb szociális gondoskodásban részesülnének a rászorulók. Ha erre partner lesz a hamarosan hozzánk látogató svájci testvérgyülekezet is, bátrabban tennénk meg az első lépéseket. Mivel ehhez sokkal nagyobb pénzösszegre lenne szükség, pályázati lehetőségeket is keresnénk, ilyen értelemben várjuk a Leader-program szociális jellegű szegmensének indulását, hogy pályázhassunk.
Megújul a kultúrház
Az évtizedek gyorsan peregnek, és az árkosi nép szép összefogása révén 1943-ban felavatott, Gross­man Erik által tervezett kultúrház felett is eljár az idő, szemmel láthatóan felújításra és korszerűsítésre szorul (központi fűtés, belső illemhelyek stb.). A községi tanács – mert egy nagyobb beruházás meghaladná a tulajdonos unitárius egyház anyagi erejét – egy ízben már tárgyalt az egyházvezetéssel.
– Elképzelésünk mindenképpen hosszú távra szól – tájékoztatott Máthé Árpád. – Kértük volna a tulajdonjogot is, de legalább egy hosszú távra szóló bérszerződést szeretnénk kötni a tanács és az egyház között. Nem vészharangot szeretnénk kongatni, de kellene egy olyan közösségi erő, mely könnyebben jut hozzá tetemes pénzalapokhoz. Az önkormányzat sem tudná fenntartani, sem feljavítani, de lehetőségei pillanatnyilag nagyobbak, mint egy felekezetnek. Ilyen megfontolásból kértük és várjuk az egyház döntését, mert úgy gondoljuk, hogy a kebli tanács tudatában van felelősségének.
– Nem hozott erről kedvező döntést a kebli tanács – közölte megkeresésünkre tiszteletes Szé­kely János unitárius lelkész. – A tulajdonjog átruházására semmiképpen sem gondoltunk, a javítást-korszerűsítést magunk akarjuk elvégezni. Közmunkával már megforgattuk a fedélzet cserepeit, falunapra meszelünk, terveink közt szerepel illemhelyek kialakítása is.
Kilencvenéves dalárda
A kultúránál tartva pillantottunk a nyárra, Árkoson ugyanis régi hagyományokra tekint vissza a közművelődés.
– Kilencven éve annak, hogy 1922-ben megalakult a helyi dalárda, amely egykori karmestere, Régeni Áron jeles zeneművelő nevét viseli – tájékoztatott Márk Attila karmester, unitárius énekvezér. – Május 20-án istentisztelettel kezdődő emlékünnepet tartunk, bemutatkozik dalárdánk, fellép Szilágyi Zsolt szólista és a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda. Meghívtuk Gutt­man Mihályt, a Ro­mániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökét és Tóth-Guttman Emesét. Erre az alkalomra összeállítottam dalárdánk rövid történetét.
Augusztus elején újra megszólal majd a helybeli fúvószenekar, ekkor szokták tartani az Árkosi Na­pokat. Az idei időpontot az új köz­ségvezetés határozza majd meg, hiszen az árkosiaknak három új jelölt közül kell választaniuk. A tavaly óta újabb magyarországi testvértelepüléssel szaporodott a "hivatalos barátok" sora, mert Mezőtúr után kapcsolat született Polánnyal, Magyarbánhegyessel és Bátával. A polányiak bejelentették, hogy hangosító-erősítő berendezést hoznak majd ajándékképpen a Makovecz Imre tervezte új ravatalozóházhoz.