Mi, kisebbségben élő értelmiségiek parázsló, majd fel-felizzó "utcanévharcokban", településnév-háborúskodásban éltük – éljük – életünket.
Harminc-negyven évvel ezelőtti történeteket idézhetnék, amikor településneveink elleni átnevezési merényleteket kellett meghiúsítani, egy Orbaitelek, Zabola, Csángótelep vagy Sepsibesenyő és más esetekben.
Nálunk a csapás iránya honos utca- és köztérneveink megváltoztatásában előbb a magyart felváltó román impérium berendezkedése során köszöntött be az 1920-as évek elején, Erdélyben sok esetben torz nevekre átkeresztelt településekkel találkozhatunk. Ennek a folyamatnak ma sincs vége, példa lehet rá városunk, Sepsiszentgyörgy, ahol egy utcaszakasz Petőfi nevéért évtizedeken át tartó háborút kell vívni. Romániában a másik köztér- és utcanévcsata hatalmi parancsra, a helyi túlbuzgósággal megspékelve a kommunista hatalomátvétellel kezdődött. Nálunk viszont a szocializmus lealkonyulása után viszonylag gyorsan eltűntek ezek a magyar nyelvszemlélettől és lélektől idegen, gyűlölt nevek.
Magyarországon nem ez történt. Ma is ezrével virítanak a kommunizmus és a szocializmus emlékét idéző közterület- és utcanevek, amelyek a XX. századi diktatúrákat idézik. Nem törvény védi ezeket a neveket, hanem a lakossági, helyi vezetői közöny, hanyagság, "a sok utánajárás", a "tetemes anyagi kiadás" emlegetése a fő akadály, van eset rá, amikor a nosztalgia.
Felvillanyozódva olvasom: egyik országgyűlési képviselő kezdeményezésére törvényben rögzítik, hogy "Magyarországon egyetlen közterület sem viselheti a huszadik századi diktatúrákra emlékeztető személyek, fogalmak, illetve események neveit." Megjegyzendő, hogy a névváltoztatás jelenleg is lehetséges lenne, de a már említett emberi gyarlóságok ennek útját állják. A KDNP ifjúsági szövetsége (IKSZ) egy közzétett és folyamatosan bővíthető listán például a vörös terror hóhérának, Szamuely Tibornak a nevét kilenc település utcaneve viseli. (A lista a Zsakutca.iksz.net honlapon bővíthető.) Kun Béla ennél is "becsesebb" briganti: 19 eddig listázott utcanév dédelgeti emlékét. Hogy kikről, mikről van szó, csupán mutatóban: Szamuely: "A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség van arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt..."
Kun Béla 133 napig tartó uralmának 590 ember (köztük 200 tanító) esett áldozatul.
Bennünket elsősorban nem az zavar tehát, hogy Karancslapuitőn vagy Mátraderecskén ma is van Lenin utca, hanem az, hogy amikor ezeknek a kövezetére lépünk, képletesen vér buggyan a lábbeli talpa alatt. A kommunizmus hullaszaga még nem terjeng, mert a helybéliek "megszokták" Marx, Engels, Lenin, Kun Béla, Szamuely és harcostársaik nevét. És ha valaki festékes vödröt vesz a kezébe, hogy ezt a gyalázatot lemeszelje, kezdődik az óbégatás: sokba kerül a táblacsere.
Mellékesen: az akták kicserélésével járó illetékeket törlik.
