Az elemit a szülőfaluban, a középiskolát a Kolozsvári Uni­tárius Gim­ná­ziumban végezte, tanári oklevelét a Kolozsvári Ferenc József Tudo­mányegyetem matematika–természetrajz karán szerezte. Doktori értekezését A Baróti-hegység krétakori képződményei címmel írta 1911-ben, és dr. Szádeczky Kardoss Gyula (1860–1935) professzor tanársegédje lett. Ő fedezte fel a híres árkosi-cserelői kövült amonitesz (ős lábasfejű)-faunát, amelyet aztán Vadész Elemér határozott meg. Az árkosi lelőhely miatt az egyik faj Ammonites arkosenze néven ismert az egész világon. Kiss Ernőt soraiba választotta a Királyi Magyar Ter­mészettudományi és Magyar Földtani Tár­sulat. Az első világháború kitörése Brünnben éri, ahol nyelvtudományokat tanult, de kadét­őrmesterként, majd főhadnagyként a frontra küldték. Az ellenség által repülőgépről ledobott mérgezett konzervből evett, és a kolozsvári tiszti kórházba került, ahol 1918-ban a halál vetett véget felfelé ívelő pályájának. Síremléke a szülőfalu temetőjében, Árkoson utcát neveztek el róla, emlékét a ma is élő Kiss család őrzi. (kisgyörgy)