Amint az várható volt, szóba került az első kormányülésen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye is, s jóllehet a magyar kar létrehozásáról szóló határozatot nem kellett visszavonni, miután a táblabíróság felfüggesztette azt, Pontáéknak nem maradt más dolguk, mint nyilvánosan síkraszállni az egyetemi autonómiáért. Aggo­dalomra ad okot az is, ahogyan sebtében, erőből átvitték a szenátuson a választási törvény módosítását – a győztes mindent visz elvén alapuló új rendszer pedig jelentősen gyengítheti a magyarság parlamenti képviseletét.
Új seprű jól seper – a közismert mondás a Ponta-kormány első megnyilvánulásai alapján azonban új értelmet is nyer: a szociál-liberális tábor fölöttébb határozottan takarítja el útjából mindazt, ami pozíciói megerősítésében akadályt jelenthet. Ne tévesszen meg senkit a közalkalmazotti bérek helyreállítására tett ígéret, a nyugdíjakból jogtalanul levont egészségbiztosítási járulék részletekben történő visszafizetése – nem valamiféle új gazdaságpolitika jótékony hatásairól van szó, nem is a válság kezelésére találtak ki az eddigiektől eltérő csodaszert. A szociáldemokraták és a liberálisok nagyon jól tudják: a kormányzás során népszerűségük kopik, ha a novemberi választások után is labdába szeretnének rúgni, a rendelkezésükre álló néhány hónap alatt nem hozhatnak olyan döntést, amely elriaszthatja a potenciális szavazókat. Tudják ők is, tapasztaltuk mi is nemegyszer: választások előtt az osztogatásnak van ideje, a megszorítások rendszerint a voksolás után következnek.
A hatalomba való bebetonozást célzó törekvések, egy adag nacionalizmus, populizmus – várhatóan ezek lesznek a kormányoldal legfőbb fegyverei a következő időszakban. Nincs tehát új a nap alatt, a személyek cserélődnek, a módszerek maradnak.