Negyven esztendeje annak, hogy a müncheni nyári olimpiai játékok színhelyére kerékpároztunk Mikóújfaluból, és tíz éve, hogy elhunyt vezetőnk, Fejér Ákos testnevelő tanár. Az évfordulók kapcsán ez év május 11-én találkozunk mi, veterán kerékpárosok, s a tervek szerint Mikóújfaluból néhai vezetőnk sírjához bicikliznénk Csíkszeredába Nyáguly Vilmos polgármester és lelkes csapata szervezésével és részvételével.
Az idősebb nemzedék talán emlékszik arra, hogy a megye határain túl is híre volt egykori kerékpártúráinknak. Köszönhetően Fejér Ákos, Balázs Antal és Forró László pedagógusnak, szerény anyagi körülményeink és a diktatúrás romániai bezártság ellenére eljuthattunk nemcsak a belföld több vidékére, de elkerékpároztunk az anyaországba, a volt Jugoszláviába és Csehszlovákiába, Bulgáriába, Törökországba, Ausztriába, Lengyelországba és a volt NSZK-ba is.
Egyszerű, váltó nélküli kerékpárokkal tettük meg a több ezer kilométeres távokat, sátor és hálózsák nélkül, pléddel takarózva éjszakánként, széna-szalma boglyákban, iskolák betonozott udvarán, az Alpok csobogó patakjai partján, legjobb esetben tornatermek matracain. Ettük az otthonról vitt szalonnát, nyári szalámit, kockacukrot, a zacskós levest s az út mentén "szerzett" krumpliból főzött pityókatokányt meg gyümölcsöt.
A most ötvenes-hatvanas éveinkben járó egykori biciklisek felnőtté válásunk után tudtuk csak igazán értékelni, mit is jelentett akkoriban vezetőink tette: vállalni a hosszú utak minden kockázatát, az esetleges megbetegedéstől a balesetig, és egészségesen hazahozni a gyermek-ifjakat a több mint egy hónapig tartó túrákról.
A több évtizedes emlékek sokasága, amiket nehezen lehetne felsorolni, ma is elevenen él mindannyiunkban. Egy felejthetetlen élményemet említeném: 1970. augusztus 31-én a hosszú napokig tartó, néha negyven fokot is elérő balkáni hőségben való biciklizés után megérkeztünk a törökországi Rodostóba. Honfitársunk, Mikes Kelemen emlékezetére maréknyi zágoni földet, illetve székely kopjafát helyeztünk el II. Rákóczi Ferenc fejedelem már akkor múzeummá alakított házánál. Felejthetetlen emlék azért is, mert az ötlet, hogy kopjafát vigyünk Mikes emlékére, Édesanyámtól származott, és mert a zágoni tölgyfából készült egyméteres kopjafát részben én faragtam. A kerékpáromra felkötözve vittem vászonzacskóba bugyolálva Rodostóig. Akkor 16 éves voltam.
A több ezer kilométeres biciklitúrák a szabadság ízét adták számunkra az akkori zárt világban, ahogyan a 2005-ben megjelent Fejér Ákos-könyv címe is jelzi: Megnyitottam előttetek Európa kapuját. A sporton túlmenően a "világlátást" jelentették, fegyelemre, talpraesettségre, furfangra, egymásra figyelésre-vigyázásra, művelődésre tanítottak. Az akkori testi-szellemi edzőtúrák, az ifjúkori élményvilág, felnőttkorunk alkotó-erkölcsi és céltudatos életvitelét is meghatározták.
Köszönhetjük mindezt vezetőinknek, elsősorban kerékpáros útjaink "kigondolójának", néhai Fejér Ákos Tanár Úrnak, akit tanító bácsinak szólítottunk. Bátor volt, határozott, de szigorú és következetes, olykor fiatalosan vagány, olyan pedagógus, akiért rajongtunk.
Dr. Pető Zsolt
egykori kerékpáros, Budapest
