A tizen-huszadik oktatási miniszterről, az ötvennégy éves Ioan Mangról kiderült, hogy egyetlen szó sem eredeti abban a dolgozatban, amelyet korábban forrásmegjelölés nélkül a Nagyváradi Egyetem angol nyelvű számítástechnikai szaklapjában tett közzé.
Tekintve, hogy Victor Ponta miniszterelnöknek alig sikerült olyan tárcavezetőt találnia az oktatás élére, akiről kinevezéséig nem derült ki, hogy csaló – Corina Dumitrescu, a Dimitrie Cantemir Magánegyetem rektora, a korábbi jelölt enyhén szólva füllentett, azt állította, a Stanford Egyetemen végezte tanulmányait, holott csupán egy kurzuson vett részt a neves amerikai felsőoktatási intézményben –, kérdéses, a közelgő középiskolai felvételi, az érettségi és a pedagógusok versenyvizsgája milyen erkölcsiséget követ: a kormányváltás után hirtelen polcra kerülő ügyeskedőkét vagy a katedrán hivatásukat gyakorlókét.
Mint tudjuk, fejétől bűzlik a hal, hát még az a rendszer, amelynek huszonkét év alatt annyi minisztere, miniszteri tanácsadója és államtitkára volt, hogy sorba állítva őket körbekeríthetnék a román fővárost. És közben a rendszer, aminek irányítására, ne adj Isten, megreformálására esküdtek, egyre omlik. Egyik miniszter épít, másik rombol, egyik törvény előre, másik hátrafelé lendít.
Több tízezer végzős diák készül az érettségire: fényképezkedik, ruhát próbál, éttermet foglal, zenét választ a bulira. Közülük kevesen még tanulnak is. A tanárok is készülnek, nyáron vizsgáznak, vizsgázgatnak, kinek milyen a szerencséje és persze a kapcsolata, olyan álláshoz jut. Idéntől az iskolák vezetőségének felelőssége, hogy esetleg rokont, vagy jól felkészült szakembert alkalmaznak. És készülnek a legkisebbek, az óvodából iskolába kényszerített hatévesek, akiknek vállát ősztől a tízórais vászontarisznya helyett könyvekkel, füzetekkel megtömött iskolatáska nyomja.
Jöhetnek a félévi dolgozatok, a vizsgák, a felvételik középiskolába és egyetemre – a hazai oktatás korifeusait ez vajmi keveset érdekli. Fontos a pozíció, a bebetonozott kapcsolatrendszer, a dörgölőzés az éppen hatalmon lévő párthoz. Köpenyegük van – gerincük kevesebb –, kifordítom, befordítom alapon jól el lehet evickélni a zavarosban.
Hogy ilyen kormányzókkal hol köt ki az oktatás himbálódzó hajója, kiszámíthatatlan, de az biztos: minőségi jövőt aligha lehet jósolni a hazai iskolának. Márpedig anélkül lecsúszunk Európa térképéről.