Mielőtt folytatnám körsétámat, hadd közöljek egy hírt:
A külhoni magyar óvodák vonzóvá tétele a fő célja annak a programsorozatnak, amelyet 2012 A KÜLHONI MAGYAR ÓVODÁK ÉVE mottóval hirdetett meg a nemzetpolitikai államtitkárság Budapesten. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: e célra százmillió forintot különítettek el a Bethlen Gábor Alapból, különböző cselekvési terveket dolgoznak ki, és olyan programokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítik a külhoni magyar óvodák fejlődését.

A kis falu az akkori közbirtokosság támogatásával 1936-ban épült I–IV. osztályos iskolájában immár tizenhetedik évét tölti a katedrán Mike Sándor tanító. Most hat gyermeket oktat, I. és II. osztályosok. Jól karbantartott épületben működik az iskola, mely – ahogy a tanító úr mondja – "példát mutatott a XXI. századnak, hiszen mindenféle multimédiás eszközzel el van látva, s az esztelneki önkormányzat jóvoltából saját honlapot (www.kurtapatak.ro) működtet. A számítógépes oktatóprogramokat a gyerekek írják. Tehát itt, nálunk az informatika választott (opcionális) tantárgy."
– Csodálatos. De nézzük, mi a helyzet a testneveléssel.
– A heti két tornaórát én tartom, szigorúan követve a tanterv előírásait. Télen itt, bent, az osztályban tornásztunk, van szőnyegünk, egy tornapadunk, karikánk, karizomfejlesztőnk..., s amikor az idő megengedte, előszedtük a szánkókat. Ezen a tenyérnyi helyen a torna, az aerobik (a számítógép közreműködésével) került előtérbe, tavasszal, ahogy az idő lehetővé teszi, kint, az udvaron atletizálunk, labdázunk. Versenyeken nemigen szerepelünk, kevesen vagyunk, nem tudunk egyetlen sportjátékban sem összehozni egy csapatot. Ör­vendünk, ha a tanterv előírásait maradéktalanul teljesíthetjük, vagyis a test edzését, a testi és szellemi teljesítőképesség fokozását, valamint védjük és erősítjük a gyerekek egészségét... Ez a célunk, s úgy látom, úgy tapasztalom, erre vevők a gyerekek is.
A tizenhárom óvodást a kézdiszentkereszti Voloncs Tünde tanítja immár három éve. Sajnos, látogatásunkkor éppen hiányzott, s a gyerekekkel egy főiskolás foglalkozott, kihasználva a szép időt, az udvar játékszereit, zöld gyepét.
– Voloncs óvónő – mondja a tanító úr –, mint minden más óvodában, játékkal kezdi a napot, aztán következik az első kötelező foglalkozás, majd a tízóraizás, aztán újra kötelező foglalkozásra vált, de valahányszor lankadni látja a kicsik figyelmét, áttér a játékos megoldásokra, a gyerekek ilyenkor kikapcsolódnak, felfrissülnek, s játékosan mindent jobban megoldanak. Lé­pést tartanak a jeles napokkal, valamennyi évfordulót megünnepeltek, megtartottak – lásd a karácsonyi betlehemezést, a farsangot, a nők napját, március 15-ét, legújabban az anyák napját –, aktívan bekapcsolódnak az esztelneki falunapok kulturális programjába, műsorszámokkal lépnek fel. Túl az oktatáson, az óvónő bekapcsolódik az iskola szépítésébe, a szépítést, karbantartást elősegítő közmunkák szervezésébe. Úgy látom, jó kapcsolatot ápol a szülőkkel, és minden tekintetben az elvárások magaslatán áll. Egyszerűbben fogalmazva, jó kezekben van a kurtapataki óvoda és a tizenhárom óvodás.