A volt ellenzék sietett átvenni a kormányrudat, de most rájöhetett arra, hogy mégsem olyan könnyű a kormányzás, ahogy azt előre elképzelték. Nem elég, hogy a tanüggyel állandóan baj van, ráadásul még egy rendes tanügyminisztert sem találnak.
A hölgy, akit először javasoltak, kissé helytelen helyesírással azt hazudta, hogy Amerikában végzett, ráadásul kinevezése összeférhetetlen lett volna korábbi állásával. Emiatt ejtették, de a helyébe emelt Ioan Mangról az derült ki, ugyanazt tette, mint sok hasonló okos tudós társa: másolt. Külügyminiszternek viszont Andrei Marga egyetemi rektort nevezték ki, akinek ugyebár nagyon diplomatikusnak kellene lennie. Ehelyett azonban Băsescut Mussolinihez hasonlította, ezért az elnök kezet sem akart fogni vele az eskületételkor.
Ezt a két embert küldte Ponta Marosvásárhelyre, hogy szüntessék meg az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karát, amely még meg sem született. Mang el is ment mángorolni, és meg is mángorolták az egyetemet. Andrei Margát azért küldhette oda a miniszterelnök, hogy tapasztalatot szerezzen a magyar oktatás megszüntetésében, és ha majd visszakerül a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemre, ott is sikeresen végre tudja hajtani a magyartalanítást, mert az új kormánynak fontos lehet a Bolyai név kitörlése a Babeş mellől. Aztán, ha nem lesznek magyar nyelvű felsőoktatási csoportok sem, legjobb, ha a gyerek a középiskolát, sőt, az elemit is románul végzi. De, hogy könnyebb legyen neki, jobb, ha az óvodában is csak a haza nyelvén játszik. Az anyanyelv tanulása amúgy is plusz megerőltetés a gyerekek számára, és az egyenlőség elve ellen szól, hogy egy tantárggyal többől kell érettségizniük.
Az új kormány és Ponta pont most jött rá arra, hogy az elmúlt években a magyarok egy sereg előjogot szereztek – főleg az RMDSZ zsaroló politikája miatt, amit még velük szemben is alkalmaztak. Egyelőre az új kormányprogramban említés sem történt a nemzeti kisebbségekről. Majd ha lesz, az arról fog szólni: annyi jogot nyertünk el a románoktól, hogy egyenjogilag az európai normákon jóval felül állunk. Sok minden van – a magyar utcanevektől az oktatási intézmények nevéig –, amit meg lehet szüntetni, míg oda nem jutunk, ahol a forradalom előtt tartottunk, amikor a Mikóban a kicsengetéseken egyetlen árva szó sem hangzott el magyarul.
Éppen a múlt héten láttam, hogy az Olt-hídra felszerelték az Olt-folyó táblát, Szentkirály felé pedig a magyar nyelvű irányítótáblát. Mennyi új munkahely és munka lesz ezek és a többi magyar nyelvű táblák leszerelésével! Így fellendül a gazdaság. Aztán visszavezethetik az egy nyelven, a munka nyelvén, románul való társalgást is, mindenütt, ahol még lehet az anyanyelvet használni. Meg lehet tiltani a helységnevek és földrajzi nevek magyar nyelven történő használatát is.
Csak elkezdeni nehéz a jognyirbálást, utána megy az, mint a karikacsapás.