DÉNES EDIT, Bardoc. Megfigyelőnek jelentkeztem, ám csőbe húztak, s tanácstagjelöltté váltam Dan Diaconescu Néppártjának színeiben. Az én hibámból történhetett, de az is kellett hozzá, hogy a kolléganő visszaéljen jóhiszeműségemmel.
Egy halom formanyomtatványt toltak az orrom alá, siettettek, töltsem ki, írjam alá, mert el vagyunk késve. Furcsálltam, hogy a vagyoni helyzetemre és a lakhatási körülményeimre is választ kell adnom, de nem firtattam, szó nélkül kitöltöttem a papírokat, s alá is írtam. Negyedikén szóltak, nemsokára kampányba kell mennem – ekkor eszméltem, hogy nem megfigyelőnek, hanem tanácstagjelöltnek tettek. Hiába mentem a helyi tanácshoz, s kerestem meg Baróton és Sepsiszentgyörgyön is jogászokat és politikusokat, már nem volt mit tenni, lejárt az óvásokra és visszalépésekre adott kétnapos határidő. Mindenesetre tanultam az esetből, többet nem kérek a politikából, és másoknak is azt tanácsolom, nézzék meg tüzetesen, mit írnak alá, mert a jóhiszeműségre rá is lehet fizetni.
PAPP MIHÁLY, Sepsiszentgyörgy. A Csíki utcában a Debren-patak hídkorlátja nem biztonságos, télen-nyáron bárki – egy gyermek, de felnőtt is – könnyen becsúszhat a lécek között a patakba, és akár csontját is törheti. Erre már évekkel ezelőtt is felhívtam a figyelmet, de nem történt semmi, pedig egy drótháló kifeszítésével könnyen orvosolható lenne a hiányosság. Vagy azt várjuk, hogy valakit csakugyan baleset érjen?
TORDAI ILUSKA, Bibarcfalva. A zölderdőzúgásos, vadgalambbúgásos Erdővidéket képviselte a bibarcfalvi Búzavirág furulya-, néptánc- és színjátszó csoport a harmadik alkalommal megrendezett Hunyad megyei magyar napokon. Széles körű programunk alapvetően a néphagyományok felelevenítésére, ápolására és átadására épül. A szórványban élő Hunyad megyei magyarságnak három nap alatt öt helyszínen mutattuk be a Rátóti csikótojás című vígjátékot, valamint az erdővidéki, háromszéki és marosszéki néptáncokat. Megerősödött bennünk, hogy (népi) kultúránk, nyelvünk az, ami bennünket székelyként, magyarként megtart és összekapcsol.
