...de azért is, mert az érettségi, a nyolcadikosok képességvizsgája, az előkészítésre váró új tanév nem hajlandó a politikai hercehurcákhoz igazodni, a felnőttek hozzá nem értése, tehetetlensége a gyermekek életét borítja fel.
Érdekes módon a legtöbb botrány az oktatási minisztérium vezetői körül robbant, az első jelöltről kiderült, feldúsította önéletrajzát, utódjáról, hogy arcátlanul plagizált, így még meg sem melegedhetett alsója alatt a szék, dicstelenül kellett távoznia, s rövid miniszterségét viccek tucatja kísérte. Nem sokkal szerencsésebb a két napja kinevezett ideiglenes miniszter sem, akinek nyelvhelyességi, fogalmazási hibáitól hemzseg a sajtó.
Sokat hallani hát az oktatási tárcáról, átvilágították kívül-belül annak épp soros vezetőjét, boncolgatják szándékait, elemzik múltját, jelenét, de kevés szó esik a minisztérium gyakorlati feladatairól, felelősségéről, a hamarosan kezdődő érettségiről, képességvizsgáról. Egyelőre a központi téma, hogy lesz-e vagy sem videokamera a záróvizsgán, alig hallani arról, hogy bár közeledik az iratkozás határideje, még fel sem álltak azok a helyi bizottságok, amelyek feladata megszervezni zavartalan lebonyolítását. Csend van akörül is, hogy a próbaérettségi országos kudarc volt, lehet találgatni, a feladott tételek voltak-e nehezek, vagy a diákok felkészületlenek, de az átmenési arány alig 25 százalékos. Úgy tűnik, menekülőútként az államtitkárok egy részét, például az érettségiért felelős Király Andrást megtartják, ha kudarc lesz, legyen, aki elvigye majd a balhét.
Kiderült, nincs meg az egyetemek beiskolázási száma, az előző kabinet elkészített ugyan egy változatot, de az nem felelt meg az új kormánypártok magán- és állami felsőoktatásban ugyancsak érdekelt tagjainak, most újragyúrják. Egyszer majd csak elkészül. A sok vihart kavart előkészítő osztályok maradnak, a beiratkozási cirkuszon alig jutottak túl, nem lehet most felszámolni, de még mindig nem készültek el a tantervek az ősszel új rendszer szerint induló ötödikek számára, s csak találgatni lehet, mikor lesznek esetleg tankönyvek is.
Az agyonreformált oktatás már évek óta elsősorban a politikusokról szól. Egymást ostorozzák, ujjal mutogatnak, vádaskodnak, s közben éppen a lényeg vész el, a gyermek, akinek gyarapodását kellene szolgálniuk. Sűrűn váltják egymást a nagyobbnál nagyobb szaktekintélyű miniszterek, s egyre szaporodik az áldozati nemzedékek sora.