Felemásra sikeredett az RMDSZ baróti szervezete, illetve polgármester-jelöltje, Lázár-Kiss Barna András számára a felsőrákosi kampánygyűlés.
Amikor a falu gondjainak megoldása mellett szálltak síkra, még tapsot is kaptak, ám a helybeliek kérdésfelvetéseik során meglehetős vehemenciával szóltak, s nem kímélték a szövetség országos vezetőségét sem.
Amint várható volt, a kortesek megpróbálták minél jobban kiaknázni a közösség és a városvezető közti feszültséget, s azt hangoztatták, Felsőrákos többet érdemel, mint amennyit kap jelenleg. Szinte kivétel nélkül felemlegették a felsőrákosi utak tarthatatlan állapotát, a vízhálózat építésének elmaradását, Nagy István baróti polgármester pereskedését a közbirtokossággal a Darázs-forrás miatt, a baróti kórház elmaradt felújítását (felsőrákosi vállalkozó nyerte meg a kivitelezési versenytárgyalást, így a falu is elveszített néhány munkahelyet – mondták), de felemlegették a felszámolt köpeci öregotthont, az évek óta pusztuló bibarcfalvi fürdőt és a félbehagyott kampuszt. Ígérték: nem más megyék üzletembereivel fognának össze, hanem a helyiekkel, s mindent elkövetnek, hogy a Tyrom nagyságú vállalatok ne hagyják el Barótot. A bevásárlóközpontról az volt a véleményük, igenis, szükség van arra, ám nem a tömbházak közt, hanem a város valamelyik részében, könnyen megközelíthető helyen. Hogy "az áldatlan állapotokat" felszámolják, a választóknak olyan csapatot kell felhatalmazniuk, melynek "hátvédje, jó passzokat adó középpályásai vannak, s csatára nem az öngólokat rúgja sorozatban" – jelentették ki.
Annak ellenére, hogy négy esztendeje Nagy István a leggyengébb eredményt épp Felsőrákoson érte el, a felszólalók mégsem őt bírálták egységesen, hanem a szövetséget is. Elhangzott: az RMDSZ tehet arról, hogy a magyarság megoszlott, s közösségünk valós képviselete helyett egymással harcolnak a pártok. Pető Ferenc a város tulajdonában levő, a falu központjától nem messze található folyamatosan romosodó ház el nem adását – azaz megmentését –, Jáger Árpád pedig a bánya által használt területek elmaradt bérét tette szóvá. Mint mondotta, többször beszélt már Márton Árpád képviselővel s Albert Álmos szenátorral is, ám nem jártak közben ügyükben, mindössze azt a tanácsot kapták, pereljenek igazukért. "Adjuk bíróságra, a mi pénzünkre? Az országban a perek örökkévalóságig tartanak, mi azt nem bírnók kivárni. Önök azért vannak ott, hogy rajtunk segítsenek" – mondotta.