Villanyoszlopokra aggatott reklámtáblák, óriáshirdetések, avatóünnepségek, szemétgyűjtés, egy-egy lakossági fórum, koncert, majális, közvélemény-kutatás – jobbára ezekhez az eszközökhöz folyamodtak eddig a jelöltek.
Körvonalazódik lassan a három magyar párt stratégiája is: az RMDSZ vezetői, miként a szövetség főtitkára, Kovács Péter korábban bejelentette, az eredmények bemutatására helyezik a hangsúlyt. Ha vannak. Ha nincsenek, akkor mindenféle rendezvényeket használnak ki kampánycélra, a templomi búcsútól a huszártoborzóig mindenütt felvonulnak, és beszédet mondanak. A terv vitathatatlan előnye, hogy lehetőséget teremt a nyilvánosság előtti fellépésre – hátránya, hogy ugyanolyan könnyen ellenreakciót válthat ki: az ugyanis jobbik esetben nevetséges, rosszabbik esetben pedig egyenesen kínos, ha a megvalósításokat sorolják, miközben a hallgató saját bőrén érzi: egyre rosszabbul él szülőhelyén.
Az MPP azokról a nemzetiségi kérdésekről beszél, amelyekben az RMDSZ – talán volt kormányzati pozíciója miatt – kevésbé hallatta hangját. Az mindenképpen a polgáriak malmára hajtja a vizet, ha továbbra is elkötelezett autonomistákként nyilatkoznak, terítéken tartják a székelyföldi régióról szóló népszavazás, a nyelvi jogok ügyét – ellenfeleik azonban könnyen azzal vádolhatják őket, hogy ismét csak beszélnek, mindenféle konkrétum nélkül.
A frissen megalakult Erdélyi Magyar Néppárt új elemeket is hozott a kampányba. A közösségi munka felől való közelítés, a lakosság számára felajánlott segítség a különféle problémás ügyekben mindenképpen rokonszenvet kelthet a közösség tagjaiban – a fiatal szervezetet azonban éppen amiatt érheti sok támadás, amit erényekként fogalmaztak meg: ifjabb jelöltjeiket tapasztalatlansággal vádolhatják, az idősebbeknek pedig esetleges korábbi közéleti szerepvállalásukat róhatják fel, ráadásul az RMDSZ-szel, illetve az MPP-vel való, településenként változó viszony is zavart kelthet a választók körében.
Hogy a következő hetekben milyen újabb meggyőzési technikákkal áll elő a három magyar párt, azt egyelőre nem tudni. Annyi azonban bizonyosnak látszik: a kormányváltás nyomán megváltozott belpolitikai helyzetben nem téveszthetik szem elől, hogy június 10-e után, talán már másnap, tárgyalóasztalhoz kell ülniük.