Négy alaptípust és egyre több altípust különböztetünk meg.
MTB (Mountain Bike – hegyikerékpár): a legnépszerűbb család, elsősorban a fiatalabbak körében. Főleg földútra tervezett, masszív felépítésű, kb. 30 fokos üléshelyzettel. Bütykös, széles gumijával aszfalton kissé kényelmetlen és lassú.
Országúti (versenykerékpár): csak aszfaltra való, sportolásra. Mindenki ismeri, nagy és vékony kerekek, mély kormány, nagyon döntött (kb. 15 fok) testhelyzettel.
Túrakerékpár (Trekking/Cross): ez is aszfaltra való, de kényelmesebb, egyenesebb háttal lehet rajta ülni (kb. 45 fok), és a váltó áttételtartománya szélesebb, így lazább talajra, aszfaltra, túrázásra is kiváló. Vastagabb gumival szerelik, ugyanolyan átmérőjűvel, mint az országútit. A Cross csak abban különbözik a Trekking­től, hogy nincs rajta csomagtartó és sárvédő (lámpa ezeken a típusokon nem szokott lenni).
Városi (City) kerékpár: ez többnyire 26"-os, sárvédős, csomagtartós, bevásárlókosaras bicaj. Egyse­bes­séges vagy kontrás, vagy háromsebességes agyváltós, mivel ezekkel általában sík úton közlekednek. Általában dinamós (vagy agydinamós) lámpával is felszerelik. A kisebb kereke jobban tűri az igénybevételt. 60 és 90 fok között mozog az üléshelyzet.
A fitneszkerékpárok egy-két éve kezdtek elterjedni. Voltaképpen egy egyenes kormá­nyú országúti bicikli, kicsit masszívabb és szélesebb gumival, de majdnem ugyanolyan könnyű, és kényelmesebb az üléshelyzete.
Dirt (street): a MTB-kerékpárokból alakultak ki, és fejlődtek önálló kategóriává. Olyan speciális vázzal készülő MTB-kerékpárokról van szó, melyeket tinédzserek használnak trükkökre, ugrásokra, örömködésre. Sokszor normális közlekedésre nehezen használhatóak a rendkívül alacsony üléspozíció miatt. Nyugdíja­sok­nak nem ajánljuk.
BMX: szintén klasszikus, mindenki által ismert típus. Zárt területen, speciálisan kialakított akadályok közt, trükkök, ugrások bemutatására való.

(Forrás: Sportoutlet.hu)