A hét végi Uzoni Napok legfontosabb eseményeként felavatták a római katolikus templom előtt a kommunista rendszer által meghurcolt néhai plébános, Faragó Ferenc (1911–1984) emlékére állított kopjafát.
A Balázs Antal által faragott emlékjelbe röviden bevésték a lelkész életútjának sokatmondó összefoglalóját: Istenért és népemért. A kopjafát az uzoni polgármesteri hivatal állíttatta a tavalyi, a református templomkertben az ugyancsak a kommunisták által üldözött Nagyobb Péter lelkész emlékkopjája avatásánál tett ígéret szerint.
"Olyan embernek állítunk kopjafát, aki népéért harcolt, magyar gondolkodásáért hurcolták meg. Hittel, szeretettel emlékezünk az embrre, aki ezt megérdemelte. Júdások árulták el, meghurcolták, börtönbe zárták. Most is próbálkoznak a júdások, de ennek ellenére itt állunk" – mondta ünnepi beszédében dr. Ráduly István polgármester.
A néhai lelkész életútjáról Albert Imre helybeli plébános beszélt. "1945-től 1959-ig volt lelkész Uzonban Faragó Ferenc. Úgy tudjuk, 1959-ben tőlünk vonult börtönbe. Öt év szabadságvesztésre ítélték. Nem tudjuk, mennyi időt töltött a börtönben. Utolsó állomása Marosújvár volt, ahol súlyos cukorbetegként is fáradhatatlanul dolgozott 1984-ben bekövetkezett haláláig. A hívek vallomása szerint kedves lelkipásztor volt, aki mindenkor ellenezte a kommunizmust és a fasizmust is" – emlékezett Albert Imre.
Szavait megerősítették a kegyeletet lerovó tömegben elhangzó suttogások: "engem ő keresztelt meg, most is megvan a fénykép", "olyan szép pap soha nem volt Uzonban", "ismertem, nagyon jó ember volt, mindenkin segített".
Balázs Antal Csoóri Sándor szavait idézte: "ha az emberek nem tudnak emlékezni, saját magukról is megfeledkeznek".
