Az elzárt moldovai kolostorban játszódó dráma egy 2005-ös igaz történeten alapul, amikor a zárdába bevonult barátnője után érkező fiatal skizofrén lány egy ördögűzési ceremónia után meghalt. Tatiana Niculescu újságíró két könyvet is írt az események és a két, árvaházban felnőtt lány életének hátteréről, Mungiu ezek alapján készítette a filmet, amely a szigorú ortodox szabályok szerint élő női közösség mindennapjaira összpontosít. A két és fél órás alkotás egyben a mai román társadalomról is kritikus képet rajzol. A halálig vezető folyamatot a novíciának állt barátnő szemszögéből dolgozza fel a film, anélkül hogy megnevezné a valódi bűnösöket.
A román új hullám stílusában hosszú snittekkel, kevés vágással és zene nélkül készült dráma a rendező szerint nem valláskritika, és alapvetően nem is a nők kapcsolatáról, hanem a szeretet és közöny problematikájáról szól. "Arról, hogy az emberek mire képesek a szeretet nevében, és hogy nem gondolják át előre, hogy választásaiknak milyen következményeik lehetnek" – hangsúlyozta Mungiu filmje sajtótájékoztatóján.
A rendező a román filmművészet válságáról is beszélt, amely szerinte nem függ össze a gazdasági válsággal, és jóval azelőtt kezdődött. Elmondta, hogy a világban egyre népszerűbb román új hullám alkotásait itthon gyakorlatilag senki nem nézi, mert csak amerikai kommersz filmeket vetítenek a mozikban. Míg pár évvel ezelőtt még a mozitermek hiánya volt az alapvető gond, az azóta megnyílt mozikban a művészfilmeknek egyáltalán nincs közönségük, mert felnőtt egy generáció, amely megfelelő ismeretek hiányában nem érti a filmeket, és csak szórakozni jár moziba. Ez pedig szerinte oktatási probléma. Ezenkívül a román filmgyártás állami támogatása is jelentősen csökkent, ezért a rendezők kénytelenek külföldi koprodukciókban gondolkodni. Ezt pedig Mungiu azért nem kedveli, mert "mindegyik producer bele akar szólni abba, hogy milyen legyen a film".