Kórusa is újra hangolt, Vasile Blagától Cristian Predán át zengik: az ország alaptörvénye az elnökre bízta e nagyszerű feladatot. Ráadásul nem átallják érveik közt azt is felsorakoztatni, hogy a fiatal kormányfő éretlen, tapasztalatlan, nemzetközi körökben ismeretlen. Ha felidézzük, hogy Băsescu mily magányosan sétálgatott egy-egy nemzetközi tanácskozás szünetében, vagy miként hessentette el közeledését Sarkozy, illetve miként nyeletlenkedett legutóbb Chicagóban, kicsit tamáskodunk.
A szakértők szerint a baj forrása maga az alkotmány. A Dâmboviţa partján, anno, amikor papírra vetették, arra játszottak, hogy döntse el majd az élet s főleg az erősebb fél, kinek áll elő a különrepülőgép. Pontáék most azzal érvelnek, hogy Brüsszelben – főként mióta válság gyötri Európát – csakis belpolitikai témákról tárgyalnak, annak életbe ültetése a végrehajtó hatalom, azaz a kormány dolga, tehát logikusnak tetszik, hogy az új miniszterelnök sündörögjön a nagyasztal körül.
Nos, nekünk, magyaroknak egyre megy, Băsescu vagy Ponta utazik az unió összejöveteleire, végül is szemmel láthatóan a hiúság és a túlélési ösztön hajtja mindkettőjüket. És jobb is talán, ha egymást eszik, mint minket kis- vagy nagykanállal. Amióta kenyérbe estek, épp eleget ártottak nekünk, miután a rossz kisebbségi törvényt kiherélnék, a választójogot is saját karámjukba terelnék.
A meglehetősen erőteljes magyarországi és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) tiltakozása fel is bőszítette, kicsit meg is torpantotta lendületüket, de egyelőre arányos képviselet helyett csak aklokat ígérnek. Merre csak körbepillantasz, lopnak, fosztogatnak itthon, s ha kell, körben az uniós világban.
Különben is jelentették a huszonhetek legutóbbi közös vacsorája után, a brüsszeli konyháról ismét eltűnt egy ezüst kiskanál.