Új, de nem az első a helyi történelmi református egyházközség életében. Volt még egy lapja ennek az eklézsiának – tudtuk meg Rátoni Botond fiatal kisborosnyói lelkipásztortól –, Szász András lelkész szerkesztette. Az új lelkésszel majdnem egy időben indult a Kisborosnyói Útjelző című, havi négy oldalban megjelenő kis újság.
Ez évi öt számával ajándékozott meg Rátoni Botond szerkesztő-lelkész. Az Útjelző nemcsak a gyülekezet, hanem a zömében kálvinista vallásban élő falu hírharangja is, és nem esik abba a hibába, hogy rá ne tekintsen a település múltjára-jelenére, közérdekű mai eseményeire. Januárban újévi népi köszöntővel indult, és felvállalta, hogy időnként a hónap magyar történelmi évfordulós eseményeivel is megismerteti olvasóit. A XVIII. századtól kezdődő gyülekezeti adakozásokról ad ízelítőt, emlékeztetve, hogy a régmúltban is a gyülekezet buzgó adományozói tartották fenn, tartották meg az egyházközséget.
Havi rendszerességgel megtalálja benne mindenki – még a Kisborosnyóhoz tartozó és teljesen különálló Kispatak bármely lakója is – az egyházi események időpontjait: házi, nőszövetségi és ifjúsági bibliaórák, gyülekezeti vallásórák programját, olykor imaalkalmakra és filmvetítésre hív. Márciusban részleteket közölt a Hollandiában megjelenő Szigetek Újság egyik számából, amelyben a kisborosnyói hívek által látogatásai és adományai révén jól ismert Marianne írását közli, aki egy hollandiai segélycsoport vezetőjeként gyakran felkeresi ezt a falut-gyülekezetet. Áprilisban húsvéti lapszám jelent meg a szerkesztő-lelkész legkedvesebb gyerekkori locsolóversével, Damó Gyula nyugalmazott igazgató-tanító, presbiter pedig megkezdte Magyar múlt az emlékparkban című sorozatát. A lap májusi számának vezércíme Anyák napja.
Május elsejét, mivel munkaszüneti nap volt, a gyülekezet összekovácsolásának napjává nyilvánították, közös gyalogos kirándulást szerveztek Kispatakra, hangulatos piknikezés közepette szövődtek felette fontos régi és új szálak a gyülekezet tagjai között.
