Pontosan fogalmaz Balázs Antal, a hetvenhét esztendeje ellenére is fáradhatatlan kopjafafaragó, a helybeli katolikus templomkert udvarán felállított emlékjel alkotója. Szerinte Fejér Ákos, a Mikóújfaluból indított kerékpártúrák szervezőjeként túlélte a "rosszindulatú emberek megannyi gáncsolását", miközben rá hárult a nagy feladat, hogy elintézze a kommunista világban a lehetetlent, vagyis azt, hogy a fiatalokkal együtt elindulhasson európai bringás portyáira. Mert a világ két keréken történő újrafelfedezése a hatvanas, hetvenes években nem szerepelt az új embert formáló elvtársak napirendi pontjai között. Fejér Ákos (1928–2002) közismert testnevelő tanár, falusi sportpályák megálmodójának lendülete igencsak figyelemreméltó egy olyan korban, amikor az emberi alkotókedvet és leleményt folyamatosan csonkolták. Balázs Antal egyébként egykori mikóújfalusi tanítóként, Fejér Ákos kollégájaként szegődött a biciklis csapathoz, ő karikázott utolsóként, de ezzel ő igen elégedett, "mert nagyon jó dolog egy jó menetet zárni". Persze, Fejér Ákosról szólván, Anti bátyánk – életimádó emberként – nemcsak a mindennapokra jellemző irgalmatlan harcot említi, emberibb húrokat is penget, amikor Elluska – vagyis Fejér Ákos özvegye, Ella asszony – egykori császárkörte-pálinkájára emlékezik, mely a hajthatatlan sporttanárt és barátait dalra fakasztotta.
Fejér Ákosra tehát mindenképp érdemes emlékeznünk. Még azoknak a pedagógusoknak is hasznos lenne megismerniük életművét – ebben nagy segítség a mikóújfalusi kultúrotthon állandó kiállítása –, akik alig vagy egyáltalán nem hallottak még róla. Említett magatartása miatt, hiszen szigorú tornatanárként diákjait, biciklitúrán résztvevő fiatal bajtársait emberségre, fegyelemre és önfegyelemre tanította. És nem adta fel, nemhiába vált csaknem szállóigévé jelszava: mindent lehet, csak akarni kell...
E szemléletmód sugárzására ma legalább annyira szükség van, mint a biciklitúrák korában, a hetvenes évek táján. Miként azokra a világot, életterünket megismertetni próbáló tanító, tanár utódokra, kik Fejér Ákos szemüvegén át próbálják láttatni szűkebb-tágabb környezetünket. Pedagógus utódként emlékezetesen ír róla egykori tanítványa, dr. Veres Ferenc nyíregyházi főiskolai tanár, sorai a kiállításon is olvashatóak. "Azt tanította nekünk, legyünk fogékonyak minden iránt, amit az élet hoz, és fogadjuk szívesen azt is, ami váratlanul ér. Teremtsünk egységet, és ne legyünk indulataink vagy pillanatnyi hatások rabszolgái, a legtöbb helyzet megoldható higgadtsággal és megfontoltsággal. Ne szavakkal, hanem tettekkel adjunk életünknek értelmet. Az ő élete példamutatóan értelmes volt. Így lett halhatatlan."
Idős, halk szavú, visszaemlékezésével behegedt sebeket piszkáló asszonyként Fejér Ella pedig azt mondja férjéről, nagyon szigorú, de tanítványait nagyon szerető, következetes ember volt, aki előtt nem létezett akadály. Ezt is szem előtt tartva Ella néni és a család úgy döntött, a relikviákat Mikóújfalunak adományozzák, hogy ott tegyék állandó jelleggel közszemlére, az ép testben ép lélek gondolat éltetőjeként is. Ezért és mindazért, ami a Fejér Ákos-i pedagóguséletmű holdudvarában fellelhető, talán hasznos lenne a kiállítás megtekintését a háromszéki tanrendekbe foglalni.
Mostantól tehát Fejér Ákos emlékét egy kis szoba őrzi a mikóújfalusi kultúrotthon emeletén, fotográfiák, újságcikkek, hálózsák, a túrákon használt tárgyak sorakoznak kis arcképes pannók közt, melyek őrzik az egykori túrázók tekintetét, a célpont távolságát (például azt, hogy 1972-ben kik karikáztak egy hónapnál hosszabb ideig 2700 kilométernyit a müncheni olimpiára). Erre emlékeztet a sporttanár falnak támasztott két kerékpárja is.
Pillantsunk hát rájuk, induljunk el néhai Fejér Ákos biciklijén, s ha Európában nem is karikázhatunk, gondolatait, elveit követve bár szűkebb pátriánkban tegyünk néhány alapos kört.