Biztos, hogy róka volt, mert fényes nappal láttuk átszaladni a szom­széd kerteken, és az út túloldalán levő udvarban eltűnni. A múlt hét is szépen kezdődött, május 14-én reggelre megint három tyúk tűnt el az ólból. Van, ahonnan tíz tyúkot is elvitt, sokan panaszkodnak, de tehetetlenek vagyunk, ezért kérjük az illetékesek hathatós segítségét. Állítólag az egykori gabonalerakat területén egy anyaróka tanyázik a fiaival.
SZABÓ FERENC, Gidófalva. Vannak még csodák ebben a sajátos román demokráciában, pedig soha nem hittem volna, hogy az önelégült, vastagbőrű, levitézlett RMDSZ valaha is leszáll a lováról, mert rájött, hogy ildomosabb gyalogosan koptatni az ősi székely földet. Tudván, hogy a székely bácsi és néni vakon követi, és miután bekapja a köményízű faszesszel a tenyérnyi, félig sült flekkent, két kézzel pecsétel a tulipánra, amelynek nem kell hozzányúlnia a verespataki csekkhez, jó lesz majd a makacsabbak megvásárlásához, mert neki törik-szakad nyerni kell, neki más ló kell, amit ugyebár – már tudjuk – a posztkommunista haveroktól kap ajándékba. A sláger untig ismerős, ez van, nem változott semmi, egyik képviselőnk szerint "a tulipán kell, mert az emberek megszokták, és jelentős részük amúgy sem tud olvasni"...
CĂŞARU ERZSÉBET, Sepsibükszád. Május 12-én a helybeli Mikes Ármin-iskola tanulói és tanárai környezettisztítási bevetésre indultak. Utunk a felső Csíki út és az Olt körüli területek felé vitt. Sáncok, útszélek, számos domboldal, kisebb árkok, patakok – amelyek "természetesen" (?) tele voltak szeméttel – tisztultak meg szorgos kezünk által. Több kis "kincses szigetre" akadtunk, mely bőven tartogatott számunkra meglepetéseket. Egy-egy ilyen lelőhely alaposan kifárasztott, de nem adtuk fel. Ex­pe­díciónk egészen a Csíki Határ Vendéglőig menetelt. Vé­gül a jól megérdemelt pihenés és piknikezés következett. Fáradságos munka volt, de megérte, mert környezetünk újra megszépült, megtisztult, és visszanyerte igazi arcát.