Augusztus 26-án lesz 25 éve, hogy a hadak útjára távozott tisztelt és szeretett mikós tanárunk, Benedek Károly. Kemény, szigorú, de jó pedagógus és kiváló ember volt. Alaposan, körültekintően figyelte és ismerte meg diákjainak életrevalóságát, értékrendjét, és az adott körülmények között tanította, nevelte igazra, jóra, szépre őket.
A tanulók fizikai képességeinek fejlesztése igen fontos szerepet játszott oktatótevékenységében. Szaktudással és következetességgel, csak így lehetett a gyermekekből akaraterős, izmos, kitartó, megbízható embereket nevelni.
Előttem emberségből többször is jelesre vizsgázott. Tízéves kisdiák voltam a bentlakásban, 200 km-es távolságra a szüleimtől. Benedek tanár úr sízni vitte tanítványait Sugásfürdőre. Nekem nem volt sílécem, ő adott, felcsatolta a cipőmre, és a Bíróné pusztáján megtanított kanyarodni. Egy másik emlékem 1942-ből maradt: amikor az Őrkő alatti katonai lőtéren céllövészetet rendeztek katonafegyverrel (Mauser-puskával), éles tölténnyel, én nem neveztem be, mert nem volt pénzem. Benedek tanár úr megtudta, és azonnal kifizette nekem a benevezési díjat, két pengőt. Ezt úgy háláltam meg, hogy a Mikónak egy bronzérmet és oklevelet nyertem... Elmondhatom, hogy kollégiumunk diákjainak második apja volt, és orvos édesapjától ellesett tudásával ápolónk is nemegyszer. A gyengélkedőben bajainkon segített, de azt is észrevette, amikor krétaport evett valaki, hogy lázasan ne kelljen a Döme Bálint számtantanár félelmetes óráján megjelennie. Mint az iskola háznagya, szívén viselte a rá bízott tanulók sorsának alakulását, és védte érdekeiket, felettes hatóságai fenyegetésétől sem riadva vissza.
Emlékezetesek a nagyszabású tornaünnepségek, melyeket nemcsak ő rendezett, hanem sok esetben saját zsebéből fizetett: kupák, érmek, díjak őrzik ezt. Számos tanítványa eredményesen kapcsolódott be a város sportmozgalmába. A Textil aranycsapat alapemberei mikós diákok voltak, több országos síbajnokot, gerelyhajítót adott, képzett Benedek tanár úr. Bicskát és fát is ő adott kezünkbe, megtanított kopjafát faragni. Hogy diákjait mentse, egy medvével is szembeszállt az Ujjvárossy-kert melletti "Bidu"-kertben. Nevezetes tette, amikor Kálmán testvérével – énektanár volt a Mikóban – a zongorát lehozta az első emeletről a tornacsarnokba, és elfogtak egy élő farkast, melyet sokan félve bámultak a tornaterem mögötti zugban. A hála, a kegyelet és az elismerés őszinte érzésével emlékezem Benedek Károlyra, a Református Székely Mikó Kollégium volt rendes tanárára. Hadd álljon a nevét viselő tornacsarnok falán Arany János Toldijából négy sor:
"Az volt ám az ember, ha kellett a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét határon.
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek."
