Neve az 1831-es pestisjárvány megfékezéséért folytatott küzdelemben vált ismertté. Irányítása alatt az egyesület tagjai időszakos gyűléseken vitatták meg az elterjedtebb betegségek okait, tüneteit és a védekezés lehetőségeit. Ferentzi 1836-ban bekövetkezett halálával az egyesület is megszűnt.
1838-ban Temesváron alapították a másik jelentÅ‘sebb egyletet, a Gyakorlati Gyógyászati Egyesületet, németül Verein für praktische Heilkunde. A vándorgyűléseken több elÅ‘adást tartottak. Deutsch József temesvári fÅ‘orvos A bánsági föld és nép viszonyainak rövid vázlata statisztikai és biostatisztikai tekintetben című ismertetÅ‘jében rámutatott, hogy a Bánságban – a malária pusztításai miatt – a halálozás mértéke háromszorosa az európainak, ezért javasolja a mocsarak lecsapolását.
Egy másik jeles orvos, Kéry-Bittner Imre, Arad fÅ‘orvosa a gyakoribb járványokról, az életviszonyokról, a tisztaságról és az egészséges életmódról beszélt. 1845-ben az Orvosok és Természetvizsgálók Társasága kolozsvári vándorgyűlésén Pataki Dániel fÅ‘orvos ismerteti a hiányos táplálkozás következményeit. Bemutatja a vérbajt is. ElÅ‘adásának címe: A bujakórnak a vidékekbeni uralkodása és ennek lehetÅ‘ kiirtása. 1847-ben – az orvosok kassai vándorgyűlésén – a nagyváradi szemkórház alapítója, Grósz Frigyes a farkasvakságot mutatja be. Mivel Erdély-szerte elterjedt betegség, Grósz úgy vélte, hogy a hatóságok elsÅ‘rendű feladata a betegek segítése, mert a világtalan emberek képtelenek eltartani magukat.

Nyugat-európai hatások
A felvilágosodás századában egyre több orvosi szakkönyv jelent meg, az orvosok többsége felismerte a megelÅ‘zés és az egészségügyi nevelés fontosságát, az egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretek terjesztésének szükségességét. Az erdélyi egészségügy fejlÅ‘désére nagy hatást gyakorolt a luxemburgi származású Adam Chenot, aki orvosi tevékenységének egy részét – 1755 és 1783 között – Erdélyben folytatta. ElsÅ‘sorban a pestis terén tett megállapításai, szabályzatai értékesek. 1785-ben szerkesztett pestisszabályzatát az erdélyi országgyűlés 1790 táján foglalta törvénybe Opinio in re Sanitatis (Véle­mény az egészségügy kérdésében) néven.
Több nyugat-európai jeles orvos szakkönyvét adták ki magyar fordításban. Köztük Tissot, Simon-André személyi egészségtanát. Ezt Marikovszky Márton Nagykárolyban nyomtatta ki 1772-ben A néphez való tudósítás... hazánk állapotjához alkalmaztatva... címmel. Christoph Wilhelm Hufeland Makrobiotika című munkáját Kovács Mihály fordította magyar nyelvre, és 1798-ban Kolozsváron jelent meg. Román nyelvre a bánsági Pavel Vasici fordítja le úgy, hogy a saját gondolataival kiegészíti. Utóbbi két kötetben Brassóban lát nyomdafestéket 1844–1845-ben Macrobiotică sau măiestria de a lungi viaÅ£a címmel.

Az egészségügyi ismeretek terjesztése
Hozzáfogtak a magyar nyelvű eredeti művek kiadásához is. Spielmann József nyomán három jelentÅ‘sebb munkát említünk meg: Mátyus István Diaetetica, Vásárhelyi Sámuel Az egészséges hosszú életrÅ‘l való szabad elmélkedések (1792) és Szotyori József Dietetikai rövid katekhezis (1830 és 1831). Ez utóbbit a református iskolákban hivatalos tankönyvként használták. ElÅ‘tte az egészségi ismeretek iskolai oktatását – iskolai felügyelÅ‘i minÅ‘ségben – Tessedik Sámuel próbálta megvalósítani. Tessedik a szarvasi mezÅ‘gazdasági szakiskolában oktatta az egészségügyi szabályokat, nevelt az egészséges életmódra.
1804-ben Michael Neustädter népszerűsítÅ‘ jelleggel írt a himlÅ‘oltásról. Ezt német, magyar és román nyelven is terjesztették, kb. ötezer példányban adták ki és juttatták el Erdély csaknem minden településére. Négy évvel késÅ‘bb, 1808-ban az országos fÅ‘orvos, Nyulas Ferenc tudományos igényű, de ugyancsak népszerűsítÅ‘ jellegű írásban mutatott rá a himlÅ‘oltások fontosságára. A röplap címe: Utasítás a tehénhimlÅ‘ oltásának kormányzására és folytatásra Erdélyben.
A még mindig fenyegető, pusztító pestist, a gyógyítására alkalmas gyógyszereket és a megelőzést mutatják be Ferentzi József főorvos 1831-ben kiadott Instrukciói. Ebben a szociál-medicina szellemében meghatározta a "seborvosok", az orvosok és a gyógyszerészek feladatait és jogait. Az erdélyi "orvosi felvilágosítók" kitértek arra is, hogy szembeállítsák az "egészséges" falusi életet az "egészségre ártalmas" városi életformával. Mátyus István megállapítja, hogy "a nagy népes füstös városokban (...) minden esztendőben többen halnak meg, mint születnek". Az ok egyszerű, a szemetet, gyakran az ürüléket is az utcára öntik.
E korszak orvosai figyelmet fordítottak a gyermeknevelésre, a nÅ‘re, mint anyára. Foglalkoztatta Å‘ket a magas halálozási arány, a pusztító és a fertÅ‘zÅ‘ betegségek felmérésének kérdése. Mátyus István úttörÅ‘ munkájában, a Diaeteticá­ban elemezte azokat a belsÅ‘ és külsÅ‘ hatásokat, amelyek befolyásolják az egészséget. Az egészség megÅ‘rzésének lényegét a megelÅ‘zésben látja. Megállapítja, a gyermekhalandóság oly mértékű, hogy Erdélyben ötéves korig többen halnak meg, mint a százéves korig élÅ‘ nemzedékek együttvéve. Ehhez az áldatlan helyzethez járul hozzá még az álszemérem – írja 1766-ban –, mert ha valaki "a Természeti Dolgokról valamit írni, olvasni vagy hallani (mer), akármi szent és jó véggel is, e mi Nemzetünk elÅ‘tt tiszta bujaságnak és csaknem paráználkodásnak tartatik".
Egy másik jeles orvos, Vásárhelyi Sámuel az oktalan életmódot kárhoztatja. Fontosnak tartja az egészségügyi ismeretek terjesztését az egyszerű nép körében, falvakon is. Érdekes javaslata, hogy "ott, ahol az orvos hiányzik, a tanítók és papok" nyújtsanak elsősegélyt a rászorulóknak. Az orvosi ismeretek hiányát tapasztalta Szotyori József is, aki a tankönyvként használt Dietétika című munkájában kiemelten mutat rá, hogy a betegségek okát a dietetikai rendszabályok be nem tartásban kell keresni, mert ez az oka "az emberi élet rövidségének".
Az első, román nyelven kiadott dietetikai munka szerzője Pavel Vasici. A Diatetica sau învăţătura de a păstra întreaga sănătate című munkája 1830-ban Budán jelent meg.