A zongoratanárnő című drámájáért 2001-ben a zsűri Nagydíját, A fehér szalagért pedig 2009-ben a fődíjat elnyert Haneke 11. játékfilmjének középpontjában egy egymást kamaszként szerető idős párizsi értelmiségi házaspár áll. Miután az asszony két egymást követő agyvérzésben megbénul és magatehetetlenné válik, férje nem hajlandó feleségét kórházba küldeni, hanem ő maga ápolja, amivel lányuk nem ért egyet. A főszerepet alakító 81 éves Jean-Louis Trintignant több mint egy évtized után állt ismét a kamerák elé Isabelle Huppert és a 85 éves Emmanuelle Riva oldalán. Haneke a hatodik olyan alkotó, aki kétszer is megkapta a fődíjat. Nanni Moretti zsűrielnök indoklásában hangsúlyozta a két főszereplő, Trintignant és Riva alapvető hozzájárulását a film sikeréhez. A két színész a rendezővel közösen vette át a fődíjat, a fesztiválpalota 2500 fős közönsége felállva tapsolta meg az alkotókat.
Az osztrák rendezőt sokszor éri az a vád, hogy steril, provokatív, sokszor kioktató hangvételű társadalomkritikai filmeket készít. A leépülésről és az elmúlásról a tőle megszokott kegyetlen pontossággal és egyszerűséggel megrendezett Szerelem azonban ezúttal olyan gyengédséggel párosul, amely a fesztiválközönség egyértelmű lelkesedését váltotta ki. A drámát a fesztivál negyedik napján mutatták be, a sajtóvetítésen és a díszbemutatón is hosszan ünnepelték, azóta pedig a tudósítók, a kritikusok és a filmes szaklapok ranglistáján is az osztrák–francia–német koprodukcióban készült film állt az élen. A rendező kiindulópontja – mint a film sajtótájékoztatóján elmondta – az volt: miként tudjuk feldolgozni azt, hogy előbb-utóbb szembesülni kell azok szenvedésével, akiket nagyon szeretünk. Az érdekelte, hogy milyen az egyes emberek viselkedése egy ilyen nehéz helyzetben.
A másik nagy esélyesnek a román Cristian Mungiu harmadik filmje (După dealuri – A dombokon túl) számított. A román alkotógárda két díjat is kapott: a legjobb forgatókönyvnek járó szobrot a rendező, a legjobb női alakítás díját pedig a két főszereplő, Cosmina Stratan és Cristina Flutur megosztva vehette át. A 2007-ben a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című drámával fődíjat nyert Mungiu filmje egy 2005-ös igaz történeten alapul, amikor is a zárdába bevonult barátnője után érkező fiatal skizofrén lány egy ördögűzési ceremónia után meghalt. Az elzárt moldvai kolostorban történt tragédiáról Tatiana Niculescu újságíró két könyvet is írt, feltárva az események és a két, árvaházban felnőtt lány életének hátterét, Mungiu ezek alapján készítette a filmet, amely a szigorú ortodox szabályok szerint élő női közösség mindennapjaira összpontosít. A két és fél órás alkotás egyben a mai román társadalomról is kritikus képet rajzol.
A zsűri Nagydíját Matteo Garrone olasz rendező Reality (Valóság) című filmje kapta. Az olasz művész másodszorra érdemelte ki a világ egyik legrangosabb filmes találkozójának második legjelentősebb díját: 2008-ban a maffiáról készült Gomorra című alkotását, ezúttal pedig egy konvencionálisabb, a televíziós valóságshow-k világáról készített filmjét díjazta a zsűri.
A legjobb rendezés díját a mexikói Carlos Reygadas vehette át negyedik filmjéért, a Post Tenebras Lux című misztikus és radikális alkotásért, amely egy nagyvárosból vidékre költöző polgári család kínlódásairól szól egy erőszakos közegben. A rendező köszönetet mondott "a szabad férfiakból és nőkből álló" zsűrinek a díjért, és a sajtó képviselőinek, akik "három-négy napja nem győzik elkényeztetni". Reygadas azon ironizált, hogy az értelmezhetetlennek tűnő filmet az újságírók kifütyülték, majd a francia sajtó számon kérte a szervezőkön, hogyan kerülhetett ez a mű a versenybe, a nemzetközi kritika pedig egyöntetűen blöffnek találta a filmet.
A legjobb férfialakítás díját a dán Mads Mikkelsen érdemelte ki Thomas Vinterberg filmje, a Jagten (Vadászat) című alkotás főszereplőjeként. A megtörtént eset alapján írt forgatókönyv főhőse egy negyven év körüli, elvált óvodai felügyelő, akit legjobb barátjának ötéves kislánya pedofíliával vádol meg. A néző végig tudja, hogy a kisváros életéből a vádak miatt teljesen kiközösített, megvert, majd rendőri vizsgálat alá kerülő férfi ártatlan. Mire azonban az igazság kiderül, a pletyka helyrehozhatatlan károkat okoz a baráti társaságban.
A zsűri díját Ken Loach brit filmrendező vehette át a The Angels’s Share (Az angyalok jussa) című filmjéért. A 2006-ban a Felkavar a szél című filmjéért Aranypálmát nyert 75 éves rendező ezúttal egy Glasgow­ban játszódó könnyed vígjátékkal versenyzett Cannes-ban, amelyben közmunkára ítélt, fiatal bűnözők egy csapata felbecsülhetetlen értékű, régi whiskys hordó ellopására szánja rá magát.
A legjobb rövidfilmnek járó Aranypálmát a 33 éves L. Rezan Yesilbas török rendező vihette haza Csend című alkotásáért. A fesztivál négy szekciójába beválogatott fiatal rendezők közül a legjobb első filmnek járó Aranykamera-díjat Benh Zeitlin amerikai rendező Beasts of the Southern Wild című filmje kapta, amelyet az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásban mutattak be. A szekcióban egyéb­iránt ez a film érdemelte ki szombaton a Nemzetközi Film­kritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját is, amelyet a nemzetközi zsűritől függetlenül ítéltek oda. A hi­vatalos versenyprogramból a kritikusok az orosz filmet, Szergej Loznyica A ködben című II. világháborús drámáját találták a legjobbnak.

Viharos díjkiosztó
Alig két órával a 65. cannes-i filmfesztivál ünnepélyes eredményhirdetése előtt ismét hatalmas felhőszakadás zúdult vasárnap a francia Riviérára. A délelőtti nyári napsütés után a francia tengerparti kisváros felett késő délután ismét beborult az ég, és elkezdett szakadni az eső, miközben egész Franciaországban tombolt a nyár. Az előző hétvégéhez hasonlóan a vörös szőnyegen tocsogó vízben kezdődött meg a közönség és a díjakra esélyes, visszahívott filmesek felvonulása. Feltehetően nagyon kevesen számítottak arra, hogy visszatér a rossz idő, így a hölgyek nagy része az estélyihez nejlonzacskót viselt a fején.
Helyiek szerint 1991-ben volt hasonló hangulatú díjkiosztó ünnepség a világ egyik legrangosabb filmes seregszemléjén. A vihar miatt a gálaest után a fesztiválpalota teraszán szokásos fotózást is törölték a szervezők, fedett helyre terelték a díjazottakat, hogy megörökítsék őket az Aranypálmával.