Templomi és ünnepi műsor, emlékműavatás követi egymást, s mégis, mint mondták: távolinak tartják az ünnepelt Csoma Sándort. "Akit ismertünk, aki közel állt hozzánk, arra könnyebb emlékezni. Életéről sokat hallottunk, el is tudnánk mesélni, értékeljük azt, amit Gazda József tanár úr évtizedek óta szervez, de ami újat mondtak minden évben róla, az számunkra túl magas volt."

Akik mindenhol ott vannak
Debreczi Irén nemrég elhalt férje után tagja a nagy Debreczi famíliának, melyből a kolozsvári egyetemi tanár, Debreczi Sándor is született, aki a köznépnek is érthető nyelven írta meg Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című könyvében, amit a nagy vándorról tudnia kellett minden falusfelének.
– Egy nap úgy jártam – mesélte Irénke –, hogy nekem kellett kinyitnom a Csoma-emlékszobát és a templomot egy ide érkező magyarországi kiránduló csoportnak, mert tiszteletesünk nem volt itthon. No, ott aztán vizsgáztam én Csoma Sándorból, el kellett mondanom mindent, amit tudtam! Hallottak-e arról a falu lakói? – kérdezte egy turista olyan hangon, mintha ő is elhitte volna, hogy ha Csoma Sándor Ázsiából hazajöhetett volna, ő lett volna Erdély királya! Megmosolyogtam a kérdezőt, s azt feleltem: ezt a legegyszerűbb ember is megmosolyogná! S tudja mi lett a vége? Ez az ember kitetetett engem az RTL-klub műsorába, ebben a hétköznapi zöld köpenyemben egész nap meg-meg jelentem, sokan láttak a faluból. A leányom is felhívott: édesanya, magának elment a jó esze? – kérdezte. No: éppen december elseje volt, Romá­nia nemzeti ünnepe.
Irénke a református nőszövetség legidősebb tagja, akitől megtudtuk, hogy nélkülük nehéz elképzelni bármilyen ünnepi eseményt a faluban. Elnökük Bende Izabella tiszteletes asszony, s szép hímzett zászlójuk is van. Az ima mellett a főzés, a kínálmáció a feladatuk. Elbüszkélkedte, hogy főzőtudományukról bizonyítékuk is van, amit a nőszövetségi konferenciák főzőversenyeinek zsűrije adott.
– Dálnokon a mifelénk ismeretlen töltött rostélyossal első díjat nyertünk, a csernátoni főzőversenyen pedig a csirkemájból és agyvelőből készült böllértokányunkkal elhoztuk a zsűri kupáját, amit Daragus Attila adott át, aki konyhaművészetet tanít Bu­karestben. Dara­gus egyébként el is kérte tőlünk mind a két ételkülönlegesség receptjét! Nemrégiben huszártoborzó helyszíne volt Csomakőrös, nekünk kellett felszolgálnunk száztíz embernek. Reggelig tartó huszárbállal végződött. Haj­nalosan jólesett a vendégeknek a köményes és a finom meleg kőrösi pánkó!
Ottjártunkkor gyülekezeti kirándulásra készültek a Csángóföld megismerésére. A második történelmi emléktúra lesz ez, tavaly Kőrösi Csoma Sándor útjának egy-egy szakaszát járták be, melyen a Nagyenyedi Kollégiumot is útba ejtették – tájékoztatott ifj. Bende Tamás, a falu lelkésze.
Kevés a gyermek
A déli harangszóra zajosabb lett a csomakőrösi utca: hazafelé tartottak a kisiskolások, az óvodásokat a felnőttek várták az iskola előtt. Tusa Anikó tanítónő elmondta: egyetlen osztatlan osztályra zsugorodott a négy elemi lélekszáma. A huszonegy tanulóból tizenegy magyar anyanyelvű cigány gyerek.
– Hogyan látja az egyre több cigány gyerek továbbtanulási lehetőségeit? – kérdeztük a tanítónőt.
– Sajnos, eléggé kilátástalannak. A baj az óvodával kezdődik, mert az iskolára való előkészítésről lemaradt roma gyerek az első osztályt már nehezen kezdi, s így az írást-olvasást is csak a második osztály végére tudja elsajátítani. A lemaradást magával viszi a mi esetünkben Kovászna valamelyik iskolájának ötödik osztályába, ahol már bebizonyosodik, hogy versenyképtelen. Volt több olyan roma tanulóm, aki megkezdte ezt a küzdelmet, de egy év után kénytelen volt kimaradni. Valamelyes remény mégiscsak van, mert ettől az évtől nagyon rendesen járnak óvodába a roma gyerekek, élénkek és okosak, csak akarniuk kell a szülőknek is, melléjük állni, és biztatni őket.
Csomakőrös elemi iskolájának nincsen testvériskolája: sem itthon, sem pedig a határokon túl. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a Ko­vásznára látogató testvériskolai küldöttségek nem kerülik ki, gyakran vannak látogatóik.
Isten háta mögötti vagyon
Az egyre fogyó lélekszámú Csomakőrös a fél évszázados diktatúra öröksége, számos tényező miatt nem tudta visszaépíteni a faluközösség gazdasági erejét, közel sem tudja elérni azt a szintet, mely a két világháború között jellemezte. Önkormányzati szakember állította, hogy a lepergett két évtized alatt a falu egykori mezőgazdasági területe egyharmadára zsugorodott. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy javára van-e a településnek a városi alárendeltség. Jól tartja a régi közmondás, hogy a Bajjal is baj van.
Ezt a legjobban talán a falucska alig 710 hektárral rendelkező erdő-közbirtokossága példázza. Erdővagyonának átlagéletkora 43 esztendő, s csak 16–20 esztendő múlva képezhet jelentősebb közösségi vagyont. Ráadásul két vízválasztón is túl helyezkedik el, a Kalabucs, a Halom, a Mányicska térségé­ben, még Kommandótól is közel harminc kilométer távolságra. Az egynapi kiszállás gépkocsival 50 lejes kiadás a birtokosságnak. Álljon szóba a közbirtokosság elnökével, Tóth Árpád mérnök úrral – biztattak, s akkor tudja meg, hogy a bajjal is baj van!
Szerencséjük is van a kőrösieknek, hogy a faluhoz és családi szálak révén a Csomákkal is rokoni-atyafisági kapcsolatot őrző Tóth Árpád 2007-ben elvállalta a Kalabucs Közbirtokosság vezetését.
– Az 547-es törvénnyel kaptunk még vissza 48 hektár erdőt, azzal lett az összvagyon 710 hektár – tájékoztatott Tóth. – Erre üzemterv kellene, de mivel a régi is lejáróban, az egészre újat kell készíttetnünk, ami kiadást jelent. Sajnos, ezt gyérítésekből kell megteremteni. Jelenleg folytatjuk a bélyegezést, és lesz kb. 1200 köbméter fa gyérítésből, 600 fővágásból. Ismert dolog, hogy nehéz egy ekkora és ilyen fiatal erdővagyonnak a fenntartása. Most fejeztük be az ültetést 27 vranceai román emberrel, éppen az állami erdészetnek dolgoztak a környéken. Összeszokott csapat, gyorsan dolgoznak. Ezt otthonról, a falusiakkal sokkal nehezebben tudnám megoldani. Eladtunk 1600 köbméter fát, hogy a tagság is osztalékban részesülhessen, legutóbb száz lejt tudtunk osztani egy hektár erdőbirtokra. Túl a mindennapi ember számára elképzelhetetlen nehézségeken, birkóznunk kell a hazai pénzügyi-jogi káosszal is. Dupla, majdnem 43 százalékos adót követelnek a pénzügyesek a közbirtokosságoktól: a jövedelmi adó mellett az osztalékok után járó adót is! Káoszt mondtam, mert van birtokosság, ahol követelik, másoktól nem, holott a törvény kimondja, hogy a közbirtokosságoknak ezt nem kell fizetniük, de értelmezése-alkalmazása vitára adott okot.
Tóth Árpádot felkészültsége, tapasztalata és kora segíti abban, hogy harcoljon a kicsi település szerény erdővagyonának megtartásáért. Szabad idejében szakkönyveket jelentetett meg, a birtokosság székhelyén szakmai képzésekkel foglalkozik, hamarosan beindít egy erdőpásztori tanfolyamot.
Forr a bor
itt, mifelénk is – mondták a faluban, hárman is pályáznak Kovászna polgármesteri tisztségére: Lőrincz Zsigmond, a jelenlegi városvezető, Bándi Imre tanár úr és Ioan Mocanu, akit mi nem nagyon ismerünk.
Kosztándi Árpádtól, aki a Magyar Polgári Párt színeiben képviseli Csomakőröst a jelenlegi városi tanácsban, megtudtuk, hogy rajta kívül még két falusfele indul tanácstagnak: Jeszenovics Albert református egyházgondnok az RMDSZ színeiben és Tóth Árpád közbirtokossági elnök függetlenként.
– Jómagam azt szeretném teljes lelkemből, ha mind a hárman bejutnánk, és harcolni tudnánk Csomakőrösért, mert hiába gyermeke ez a település Kovásznának, felnevelni eddig nem nagyon tudta! – magyarázta Kosztándi.
– Mi vonatkozik Csomakőrösre a városi tanács által elfogadott gazdasági stratégiából, hogy Kőrösi Csoma Sándor szülőfaluja is része lehessen annak a hosszú távú elképzelésnek, amely főleg a vendégforgalomra támaszkodik? – kérdeztük Thiesz János alpolgármestertől.
– Elsősorban a település infrastruktúrájának mielőbbi kiépítése. Sajnos, ott még gyermekcipőben sem jár az idegenforgalom, bár a szép formában megmaradt, itt-ott üresen álló, de megőrzött csendes falusi családi házak kor­szerűsítése kezdete lehetne annak, hogy Cso­makőrös, Kovászna közvetlen közelében, vendégforgalmi falu legyen. Cso­makőröst hamarosan rácsatlakoztatjuk a városi ivóvízhálózatra és csatornarendszerre, még akkor is, ha nem túl nagy a helybeliek igénye-kérése. A beruházás megvalósíthatósági tanulmányát 2010-ben fogadta el a tanács, s a munkálatokat erre az évre írta ki versenytárgyalásra a vidékfejlesztési minisz­térium. A projekt összértéke 3,2 millió lej. Régi ígéretünket törlesztettük azzal, hogy sikerült felújítani a csomakőrösi kultúrotthont, minden évben támogattuk a Kőrösi Csoma Sándor Na­pokat szervező közművelődési egyesületet, s az évente kiírt pályázatainkból részesült a csomakőrösi református egyház is. Bi­zonyára mindnyájunk javára és örömére lesz az is, hogy hívei vagyunk a kistérségi fejlesztésnek, ezért kezdeményeztük az Orbai­széki Kistérség meg­alakítását, a fejlesztési egyesület bejegyeztetését.
Nehéz megkapaszkodni
– Itthon nagyon meg kell kapaszkodni, hogy megfelelő megélhetést teremtsen az ember magának – boncolgattuk a témakört dr. Dali Loránd fiatal állatorvossal, aki elmondta, hogy a körzeti állatorvos mellett végzett gyakorlat után magánosított, bejegyeztette cégét, s most alakul pacientúrája a környéken. Folytatja csomakőrösi nagyszüleinél az állattartást. A nagyszülői ház egy részében vendégszoba kialakításába kezdett. Nem könnyű – mondta, de ha sikertelen lesz törekvésem, itt kell hagynom a szülőföldet, külföldön próbálok szerencsét.