Szívesen befogadott kerti növényünk a fekete bodza, amely évezredes sokoldalú hasznával immár nem csak erdőben, árokszélen, patakparton, legelők peremén nyitja ilyenkor bogernyőbe tömörült, illatos, fehér virágát.
Ez a rokonszenves cserje (de fa nagyságúra is nőhet), amikor május végén, júniusban virágba borul, már messziről hívogat illatával. Páratlanul szárnyalt, 5–9 tagból álló levele, akárcsak szemölcsös kérge mérgező, de virága és ősszel beérő fekete termése rég ismert, gyógyhatású készítmények alapanyaga.
A már kinyílt, ám még nem hulló virágait a virágzat tövénél törjük le, belőle limonádét, szörpöt, de akár "pezsgőt" is készíthetünk. Tejbe, ecetbe ízesítőnek, palacsintába egyaránt használhatjuk. A "pezsgőhöz" 3–4 virág, 3 liter víz, egy citrom, 25 dkg cukor, 1 dl ecet kell. Mindezeket a vízbe tesszük, 36 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk, majd vásznon leszűrjük, üvegekbe öntjük, jól lezárjuk, és legyen türelmünk két hónapot várni a beérésre.
Fekete termése nyersen megárthat (hasmenés!), de gyümölcslének, zselének, lekvárnak más gyümölcsök hozzáadásával kifőzhető. Érdemes tudnunk, hogy az A-, B-vitaminok mellett a citrusféléknél kétszer több C-vitamint, valamint ásványokat (vas, kálium, kalcium, foszfor) tartalmaz.
A szárított virág gyógyhatású, különösen lázas, hűléses betegségek esetén ajánlott izzasztó teaként. Fokozódik ez a hatás a hársfa virágának hozzáadásával. E két virágból két kávéskanálnyit teszünk forró vízbe, és este itatjuk a beteggel. Hasonló hatású a gyümölcsből készült vegyes lekvár is.
A legenda azt tartja, hogy az áruló Júdás bodzafára akasztotta föl magát, ezért nevezik a kérgén növő ehető gombát Júdásfüle gombának.
