Remélni tudjuk csak, előbb vagy utóbb kénytelenek lesznek belátni, elismerni, a helyi közösség érdeke, mely bizalmat szavazott számukra, fölülírja a pártpolitikát. Ráadásul nyakunkon az őszi általános választás. A nagypolitika jelen állása szerint az RMDSZ teljesen fölöslegesen játssza a jó fiút Bukarestben. A büntetés, melyet a Ponta–Antonescu páros szabott ki a "magyarokra", ha bejön az ötven százalék fölötti parlamenti győzelmük, nemhogy gyöngülne, de új erőre kap, s jó ideig nem terem Romániában babér sem a jobbközéppártoknak, sem a kisebbségeknek, sem a magyaroknak. Főként, ha tovább eszik egymást.
Pontáéknak mintha máris fejükbe szállt volna a dicsőség. Naponta többször ismételgetik semmi kis ígéreteiket – a nyugdíjasok egy részétől törvénytelenül levont összegek tizenhat részletben való visszafizetését, a közszolgák és állami alkalmazottak béreinek két részletben való kiegészítését, a polgármestereknek politikai indíttatásból kiutalt pénzek visszaszerzését – vagy újabban a gazdagabbnak számító állami alkalmazottak béreinek jövő évi kettős megadóztatásával kábítják népüket. És sajnos, oly nehézzé vált az élet e tájakon, hogy kevéssel is beérik az emberek. Közben, mintha a liberálisoknak egyre halkulna hangjuk a kormányzásban, s vezérük, a nacionalizmusba menekülő Crin Antonescu beéri azzal az egyelőre még csak lebegtetett ígérettel, hogy nem két év múlva, hanem már 2013 elején beköltözhet a Cotroceni Palotába.
Kitart-e az ő szövetségük, kérdés ugyan, de az már most biztosnak látszik, hiába riszál az RMDSZ, az új urak nem készülnek egyhamar számukra is kártyát osztani.
Így hát a magyar pártoknak, akár tetszik, akár nem, össze kell fogniuk, ki kell egyezniük, és ellenzékből ugyan, de egységesen kell fellépniük. Mert máris kitetszik, hamis az RMDSZ ama sugallata, miszerint csak akkor nyugodt a magyar élet Erdélyben, ha ők kormányon vannak. Egyre nyilvánvalóbb mostanság, itt egyetértés, sőt, egység nem lesz, de a nemzeti minimum kötelező.
Sietniük kellene, mert az idő fogy, s ellenük, ellenünk dolgozik.