Azért vagyunk hibásak, mert bedőltünk évek hosszú során a hazug ígéreteknek, bíztunk és még ma is bíznak egyesek a fent említettekben, és áldásunkat, szavazatainkat adtuk a leszegényedésnek, megnyomorításnak. Jómagam is nagy lendülettel szerveztem a rendszerváltás után az RMDSZ-t a községünkben, álmomban sem gondoltam volna, hogy hova jutunk több mint két évtized után, mert rosszabb a helyzet, mint ’89 előtt. Mit érünk a szólásszabadsággal, ha senki sem hallgat meg? Mit érünk a szabad utazással, ha üres az erszényünk? Mit ér a fiataloknak a külföldi munkavállalás, ha keresetük nagy részét el kell használniuk a megélhetésre és a hazautazásra? Soha nem volt ennyire kizsákmányolva a melós, mint most, éhbérért tizenkét órát dolgoztatják, és ha nem tetszik, mehet a szeme világába, szólni kuss.
Mindezt a sok nyomorúságot az RMDSZ rovására is lehet írni, mert tizenöt évet a hatalom emberei voltak, és saját meggazdagodásukon kívül jaóformán semmit sem tettek a magyarságért, maradtunk az ígéretekkel. A magyar becsületességre hivatkozva nem léptek ki a DLP-s kormányból, habár mindenki látta, hova viszik az országot, ők is – de maradtak mindaddig, amíg szégyenszemre kitették a szűrüket, és lesütött fejjel távoztak, amikor mehettek volna hamarabb felemelt fővel és büszkén. És ezek az opportunisták merik rágalmazni Tőkés Lászlót, akinek volt mersze ’89 előtt szembeszállni a Ceauşescu-gépezettel, amikor Markó elvtárs és társai a diktátor szekerét tolták, és huszonkét év után segítették a rablókat, hogy ide jussunk, ahol vagyunk. Azt hiszem, nem kell felsorakoztatnom a sok megvalósítást, amit elértek, a tények beszélnek, de azt hallom, látom és olvasom, hogy huszonkét év után is elutasítanak szülőföldünkről a habzó szájú nacionalisták, és nincs, aki visszavágjon nekik, nincs, aki szemükbe mondja a valóságot, hogy mi valamivel hamarabb itt voltunk, mint ők.
Most, amikor a választásokra készül az ország, a talpnyalók hevesen ugatnak, kérkednek, ígérnek fűt-fát, ha van, akinek? És még mindig van! Mert az emberek nem ébrednek rá a sok csalásra, azzal tiltakoznak sajnos, hogy nem mennek szavazni, és ezzel ismét, még négy évre az ördögnek adják a lelküket, tudva vagy tudatlan, figyelmen kívül hagyva a saját nyomorúságukat.
Éppen ezért szeretném tanácsolni minden józan gondolkodású embernek, hogy tegyék félre a nemtörődömséget, és menjenek szavazni lelkiismeretük szerint egy emberségesebb jövőre, magyarságunkra, autonómiánkra. Nagyon gondoljuk meg, hova ütjük a pecsétet, és ne ismételjük a múltat, mert saját rovásunkra tesszük, és ne feledjük: mi alakítjuk a sorsunkat!

BARTHI FERENC, Zabola