Esik. Mégpedig olyan mennyiségben és ideig, amitől elszoktunk az utóbbi évek (évtizedek?) alatt. S minél többet esik, annál dühösebb a gyalogos.
Az ugyanis, ami az elmúlt években futó záporok vagy tavaszi hóolvadás idején bosszantott, most napokig tart. A pocsolyák, gödrök, tavacskák a járdákon, utakon. S nem a régen készült, porban is gödrös utakról van szó, hanem amelyeket csak nemrégen építettek újjá. Észrevették, kedves polgártársak, hogy a mai útépítők képtelenek olyan aszfaltot (vagy bármilyen felületű utat) produkálni, amely egyenes, racionálisan lejt (azaz a csatornatorok felé)? Először sok-sok évvel ezelőtt, a város fő útjának teljes felújítása után figyeltem fel erre: talán egy hét sem telt el, hogy a munkát befejezték, jött egy zápor, s a zebrán képtelenség volt átmenni még az eső elállta után fél órával is, ugyanis pont ott, ahol a fehér sávok szolgálják a gyalogost, mini Szent Anna-tó díszelgett. Na, ez nem kivétel, hanem általános. S nemcsak az úttesten való átkelés teszi próbára a gyalogos cipőjét, ruházatát, hanem az egyszerű járás-kelés is. Mert folyamatosan jönnek, száguldanak a járművek, fütyülnek arra, hogy ha egy ilyen tócsába teljes (megengedett) sebességgel belehajtanak, tetőtől talpig fürösztik meg a többnyire nagyon keskeny járdán közlekedőket. Mert már miért vennék elő a jóérzést a padlásról? Hiszen törvényt nem sértenek, ahogyan az egyik felelősségre vont ismerős csodálkozó, ártatlan szemekkel rám nézve mondta, miután jóvoltából az úton tusoltam: de hiszen még a megengedett ötvennel sem mentem?!
S most ne részletezzük a járdák kérdését. Csak annyit jegyzek meg: az öt-hat évvel ezelőtt elkészült piskótaköves járófelület ma már annyira foghíjas, hogy ember legyen a cipőjében, aki épen megússza. Hogy most ne térjek ki a babakocsisokra, akik már panaszkodtak lapunkban is e téma kapcsán.
Na már most! Ezeket a munkálatokat szerződés alapján végzik el. Nem lehetne a szerződést úgy megkötni, hogy az ilyen hibáknak a kijavítása is benne szerepeljen? S mondjuk az átvételt közvetlenül az első nagyobb eső után megoldani? Ez így nagyon naivnak hangzik, de megbocsássanak, én egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy külföldön hogyan lehet asztalegyenes útburkolatot készíteni, s nálunk miért nem?
S hogy ne legyen eső után köpönyeg, idejében szólok az illetékeseknek: a Mihai Viteazul téren megint úgy építették meg a járófelületeket és a kerékpárutakat, hogy bizonyos részeken az elmúlt napokban tavacskák alakultak ki. Most már (legalábbis az újabb esőig) nincs bennük víz, de az iszap mutatja helyüket. A legnagyobb a gyógyszertár alatti lépcső tövében, átfogva mind a járdát, mind a bicikliutat, a másik mély "gübbenő" pedig a kultúrpalota jobb első sarkával egy irányban alakult ki a bicikliúton. Ebben bokán felül ért a víz. Még nem késő. Most lépjen, akinek dolga!