Sepsiszentgyörgy gazdag képzőművészeti palettáján külön egységként foglal helyet a Gyárfás Jenő Képtárban látható II. Székelyföldi Grafikai Biennále hatásos képi anyaga. Ez a kortárs vizuálpoétikus erő akkor bontakozik ki, amikor napjainkban a rajztudáson alapuló, hagyományos grafikai kompozícióalkotó tényezők látszólag háttérbe szorulnak, vagy külön síkon érvényesülnek a szerteágazó posztavantgárd művészeti megnyilvánulásokban.
A biennále létrehívása a klasszikus skálákon munkálkodó grafikai eljárások struktúrájának, valamint a kortárs technikai eszközökkel operáló digitalizált képalkotó elemek ötvözésén, egymás melletti bemutatásán alapul.
A három székely megye önkormányzati támogatását élvező nemzetközi seregszemle irányító-szervezője a tartalmas képzőművészeti múltat magáénak tudó gyergyószárhegyi alkotótelep éltetője, az ottani Kulturális és Művelődési Központ. A szakmai egységet összehangoló szervezők célja, hogy a székelyföldi alkotói szellemet nemzetközi porondra emelve, igényes helytállással mutassák be a kortárs grafika sokrétű, különböző létszerepeket felvállaló arculatát. Kapukat nyitó, megfontolt felkérés szólított meg számos alkotót, nemcsak a térségünkből, hanem távolabbi földrészekről is. A biennále elsődleges érdeme éppen abban rejlik, hogy a homogenizálódás felé hajlott világban, a különféle kultúrák burkaiban kibontakozó alkotók világképi, szellemi és környezetvizsgáló szemléleteit egymás mellé állítsa, tematikai és technikai sokféleségét tálalja. A kortárs, több irányban kísérletező kép- és gondolatalakító művek sora betekintést enged a klasszikus rajzkészségen alapuló, az időigényes fizikai munkát is megkívánó hagyományos eljárások, valamint a szellemi és képi szférákat a fotó és digitális eljárások világából kikristályosító grafikák egyéni megnyilvánulásaiba. Mindkét eljárásnál fontossá válik az az egységesítő, szakmailag elvárt tényező, hogy a technikai ismeretek, a szerteágazó képszerkesztő eljárások, az igényes kivitelezés mellett a belső mondanivaló, közlésre szánt gondolatiság is nyilvánvalóan érzékelhető legyen, még akkor is, ha mindenkiben más és más hatásokat válthat ki egy mű. Többségében a napjaink kihívó társadalmi, szociális vagy éppen kulturális agitációi, a problémamegoldást feszegető elemek válnak a kiállított alkotások tematikai hordozóivá, de az expresszív hatóerők a nyugalomra intő grafikákból is elővillannak.
Több száz beérkezett műalkotásból javasolt a szakmai zsűri 270 grafikát, és ezek a biennále nemzetközileg is elismert, mérceütő reprezentációi lettek. E művek közül a zsűri a fődíjat az anyaországi Péter Ágnes szobrászművésznek ítélte a mély és tömör esztétikai struktúrákat hordozó Belső táj, Egység és Egységben című, triptichonként megjelenő színes nyomataiért. Az idei seregszemlétől a székely megyék önkormányzatai a saját térségükben egykor alkotó grafikusokról elnevezett díjakat hoztak létre. Így Maros megye részéről Nagy Pál-díjjal, Hargita megyétől Nagy Imre-, Háromszék felajánlásában pedig Plugor Sándor-díjjal jutalmaztak alkotókat. Az előbbit a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára, Ioan Horvath Bugnariu kapta a Cola 1,2,4 című, napjaink fogyasztásicikk-reklámelemének átgondolt, fesztelenül átstrukturált triptichonjáért, a másodikként említett díjat egy fiatal lengyel grafikusnő, Katarzyna Kalczyńska a hagyományos mélynyomásos technikával létrehozott Cycle Aires Interaction 1,4 című, érzékeny felületkezelő, ugyanakkor erőteljes konstruktív elemekből álló kettős alkotásáért. Háromszék díját bolgár grafikus, Branko Nicolov nyerte el az egyszerű, natúr elemeket játékos szerkezetbe foglaló No other I–II. című digital-printjéért. Megyénket két művész képviseli: Damokos Csaba és Sárosi Mátyás Zsolt, utóbbi a Gyergyószárhegyi Kulturális Központ különdíját kapta.
Székelyföldi viszonylatban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára a legmegfelelőbb, -átláthatóbb és -tágasabb képzőművészeti kiállítótér, ezért is ad otthont első helyszínként immár második alkalommal e jeles nemzetközi grafikai seregszemlének. Reményeink szerint a hamarosan beinduló, képtári belső rehabilitálás után megújult múzeumi infrastruktúrával ellátva, továbbra is rangos helyi és nemzetközi művészeti megnyilvánulásnak adhat otthont, úgy, ahogy tette ezt a Baász Imre által 1981-ben életre hívott Medium 1. seregszemle óta. És, amint e mostani grafikai biennále is mutatja, él a nagyközönség felé nyitó nemzetközi alkotói érdeklődés, mely térségünket is az aktív kulturális rendszer megérdemelt részesévé teszi.
