A Kézdivásárhelyi Városi Színház és a Vigadó Kulturális Alapítvány csütörtök délután Közös ügyünk a színház címmel mintegy harminc érdeklődő jelenlétében kerekasztal-beszélgetést tartott, melyet Csinta Samu újságíró, az Erdélyi Napló főszerkesztője vezetett. A fórumon a színház vezetősége és a kuratórium négy tagja – Bíró Béla, Vetró András, Rácz Károly és Bányász István – is jelen volt.
A tanácskozást a színház vezetősége a befejezéshez közeledő önkormányzati ciklus végén fontosnak tartotta megejteni, beszámolva a megalakulástól napjainkig eltelt harminc hónapos időszakról.
Kolcsár József színművész, a társulat művészeti vezetője a három színházi évadról elmondta: három esztendő alatt a társulatnak három igazgatója volt, Gergely László és Csapó György után másfél éve ő vette át a művészeti irányítást. Akkor tizenöt személy dolgozott a színháznál, közülük négy színész, az évad végére az alkalmazottak száma tizenegyre csökkent. Egy ember több feladatkört lát el – hangsúlyozta –, és valamilyen szinten előbb-utóbb intézményesíteni kellene a színházat ahhoz, hogy a társulatnak biztonságos jövője lehessen. Beszámolója végén felolvasta László Károly színművész kollégája erre az alkalomra írt levelét, melyben támogatásról biztosítja a társulatot.
Ferencz Attila gazdasági igazgató számadatokat közölt. Elmondta: az önkormányzati színházként induló társulat a pályázási lehetőségek, a külső pénzforrások bevonása, illetve az ügyintézés miatt alapítványi színházzá alakult. Az első évadot közel négyszázezer lejes önkormányzati támogatásból bonyolította le, a következő két évadban az önkormányzati támogatás évi 300 000 lej volt, de az összköltségvetés 528 000, illetve 565 000 lej, ami azt jelenti, hogy a második és harmadik évadban már 43 és 47 százalékos önrészt kellett hozzátenni pályázati forrásokból, támogatásokból és bérletek, jegyek eladásából. A színház az első évadban 45, a másodikban 52, a harmadikban pedig 69 saját előadást játszott, négy-négy, illetve hat bemutatót tartott. A három év alatt előadásaikat huszonötezer néző tekintette meg, az országban huszonhat helyszínen szerepeltek. A bérletesek számát a harmadik évadra sikerült ezerkétszázra növelni. A színházat politikamentessé kell tenni, és szolid pénzügyi hátteret biztosítani számára. A város mindenkori vezetőségének kell a színház fő támogatójának lennie – hangsúlyozta Ferencz Attila.
A kuratórium tagjai is az intézményesítés mellett foglaltak állást, Molnár Orsolya, a társulat művészeti titkára a színház és a helyi sajtó jó kapcsolatáról tartott rövid beszámolót.
A Kézdivásárhelyen született Csurulya Csongor, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője dicsérő szavakkal illette Erdély legfiatalabb hivatásos színtársulatát, azt emelve ki, hogy országos szinten is a legalacsonyabb költségvetésből tartja fenn magát.
Gazda József színikritikus meglátása szerint a színházi bérletes előadásokat Kovásznára is ki lehetne terjeszteni, hiszen most rendelkeznek színházteremmel; azt is hangsúlyozta: a színháznak küldetése kell hogy legyen, amit a céltudatos műsorpolitikával együtt vállalni kell.
