Az elmúlt időszakban olyan történéseknek voltam részese, amikor néhány civil belátta és elhitte, amit a bölcsebbek és tanultabbak mondanak, hogy öreg földrészünk igenis, megújulásra szorul, és hogy ebben "tettlegesen" benne lehetünk mindannyian.
Nem kell ehhez prédikálni, hittéríteni, csupán úgy kell élni. Azaz olyan életet élni és úgy, hogy az hiteles és példaértékű legyen mások számára is. Nem a szavaink a lényegesek, illetve csak akkor azok, ha tetteink igazolják, ha nem: bort iszunk és vizet prédikálunk. Nos, mindez a mai világban a lehetetlennel tűnik határosnak, és mégsem az. Csak próbálni kell.
Nemrég a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (KEVE) húszéves jubileumi konferenciáján hallgattam szájtátva azt a tényleg hajmeresztő próbálkozást, amely nem kevesebbet akar elérni, mint az üzleti élet keresztényi módon való működtetését és élését világszerte. Úgy, hogy közben van nyereség is, de megmarad mindenki embernek és kereszténynek, sőt, jól él az is, aki "csak" alkalmazott. Magyar, német, ír, amerikai, angol üzletemberek, egyetemi tanárok, akik Oxford, Stanford katedráit is koptatták már, értekeztek erről közérthető módon. Igen, olyan érthető módon, hogy a magam konyha-angoljával is minden szót érthettem. S amikor ezen elcsodálkoztam, valaki kedves mosollyal megjegyezte: Hát hogyne értenéd, hisz igazat beszélnek. És az igaz szó minden nyelven felfogható. Igazolom, valóban így van. A pár órás együttlét meggyőzött, ez a lehetetlenhez tényleg nagyon közeli dolog is működik. Csak próbálni kell.
S hogy miért hozom mindezeket fel éppen most? Csupán körül kell nézni szűkebb és tágabb világunkban egyaránt. Forr a világ, s közben mintha a magyarvadászat is divatos lenne fenemód. És mi ezalatt mit csinálunk, határon innen és túl? Esszük, marjuk egymást habzó szájjal, mit sem törődve azzal, nemzetünknek mi lenne jó. Saját országát árulja gyékényen az ellenek némelyike szégyentelenül. Más – határokon alig túl –, bár lassan már egyeteme sincs magyarul, sőt, prefektusa, s tán parlamenti képviselője sem, mégis képtelen a megegyezésre többi nemzettársával.
Ha néhány civil mosolyogva szembe mer menni a világgal, ha üzletemberek keresztényi alázatot tudnak mutatni, akkor a koncért marakodó politikusoknak is meg kellene próbálniuk a közel sem lehetetlent. Kell. Mert kötelességük. Persze, ha tartanak még tükröt otthon...
