Mármint a szimbiózis, mert ugyan megélhetne saját lábán is egy olyan falu, mint Kilyén, miért kellene a kis településeknek megfelelniük a jelenlegi román önállósulási kritériumoknak? Ez is a régi rendszer ,,terméke". ,,Ezt a fajta együttélést, amiben mi is vagyunk, a diktatúra elején találták ki éppen azért, hogy jobban érvényesülhessen a város, később, hogy lakosságának arányában megkaphassa az akkor jól hangzó, ma már egyre ritkábban emlegetett municípiumi rangot." Jól van ez így, zártuk le a vitát, mert most, amikor utcahosszán fektették le, bővítették az ivóvízhálózatot, nem volt ildomos elmarasztalni a számukra erősnek tűnő, tehetős városi önkormányzatot, mely ha nem is csurrantott, de olykor cseppentett ennek a településnek is.
Vezetik az ivóvizet
Van, aki szóljon a település érdekében a városi tanács ülésein: Kilyénnek nincs ugyan választott képviselője, mint a szomszédos Szotyornak, ugyanis az utóbbi választások idején ,,befuccsolt a matematika", ám Török Aranka kilyéni falufelelős (képünk) szavazati jog nélkül, de résztvevője a mindenkori városi tanácsüléseknek.
— Csak rosszabb ne legyen? Mit szól ehhez, Aranka?
— Mit szóljak? Miért ne lenne találó? Nehéz volna megmondani azt, hogy önálló településként milyen lenne, miképpen alakulna az egész megyében a kistelepülések sorsa. Ez van, így kell jól lennie, hisz nem igaz, hogy nem jutott ennek a településnek is azokból a központi pénzekből, amiket a város oszt le. Nemhogy a falu, még az egyház is kapott belőle! A már régebb lefektetett fővezetéket most meghosszabbítják. Nincsen olyan utcája Kilyénnek, ahová ne jutna el a vezetékes ivóvíz. Hamarosan össze fogják kötni a várossal, megejtik a próbát. Nagy az érdeklődés. Százharmincegy személy iratkozott be, negyvenegynek én adtam be a kérését, most is vizes ügyben indulok az IGO-hoz (közüzemek). Előnyös áron kapják meg a vizet, legalábbis az a vélemény, hogy nem lehet belehalni. Bérmentesen kapjuk a vízórát, és a költségek nem érik el a hárommillió régi lejt. Utcai csapok is vannak-lesznek. Kértem, hogy egyet tegyenek a temető elé, ott is kell nyáron a víz.
— Mi lesz a kanalizálással?
— Kérték, egyelőre csak a vízre kapták meg a pénzalapot, de miért ne remélhetnénk a szennyvízhálózatra is ott, ahol van ivóvíz? A szennyvizet valahova, valamiként el kell vezetni.
A falufelelős elmondta, magunk is láttuk, hogy elfogadható a település elemi iskolájának és óvodájának az épülete, s reméljük, hogy a fűtés jobbításával kapcsolatos régebbi kérésüknek is eleget tett az állomás negyedi iskola, melyhez Kilyén is tartozik.
— Öröm — mondta Aranka —, hogy mi is rajta vagyunk azon az uniós pénzlistán, amivel a tanács megpályázta a kultúrotthonok teljes feljavítását. Korszerűsítik az épületet. Biztosak lehetünk benne, mert nemrég voltak itt, és elvégezték a szükséges méréseket. Kell ide szép kultúrház, mert van itt művelődési élet, nem kong majd üresen. Kilyénnek van néhány tehetősebb gazdasági egysége, van lehetőség arra, hogy felpártoljanak, segítsenek, hogy mi magunk is önerőből, ahogy szokták mondani, valamit tudjunk felmutatni. Van fémforgácsoló műhely, malom, lerakatok, fafeldolgozó üzemek, autójavító, cserepes, ponyvás, gatterek, kereskedelemi egységek.
— Mi még a gond?
— Mivel feltúrták az utcákat a víz miatt, és még majd a kanális miatt is, távolabbi cél lesz azok burkolatának rendbetétele, a falukép szépítése, mert ez is fontos. Van ugyanis Kilyénnek éppen elég olyan látnivalója, amiért a turista itt megállhat, leszállhat az autóról. Kértem a tanácsot, hogy tavasszal javíttassuk meg a hidat az Olton. Hiába szegezzük-deszkázzuk, felszedik a cigányok. Tarthatatlan az állapota. Van már fa a tanácsnál, ki kell vágassák, ígérték, hogy ezt is rendbe fogják tenni. Az idénre maradt a legelő gondja is: meg kell takarítani, sok az állat ebben a kicsi faluban. Százharminc tehenet tartanak nyilván. A tejet a Covalactnál és a kökösi MBI-nél értékesítik.
Régi és új, egymás mellett
Nincs turistakalauz, mely ne említené a kis település általános érdeklődésre számot tartó idegenforgalmi érdekességeit, régiségeit. Az állami pénzen restaurált unitárius műemlék templomot bárki megtekintheti, ha bekopog Füzi Imre gondnokhoz, aki kulccsal a kezében idegenvezető is. Nagy értékű és jelentőségű falfreskó látható itt: a Szent László-legendakörhöz tartozik — s remek építészeti érdekességeket. A harminclelkes, de nem kiöregedett gyülekezetet t. Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész gondozza. A templom melléképülete is új köntöst kapott, bent még parkettázni kellene — mondta a gondnok. De ott vannak a szép kilyéni műemlék kúriák: Székely-Pótsa, Czakó, Szilágyi. Kilyén történelmi település. Altalajából egy IV. századi településről népvándorlás kori leletek láttak napvilágot. A faluhoz kapcsolódik a kilyéni előnevet viselő unitárius püspök, Ferencz József (1835—1928), itt hunyt el a híres naplóíró Halmágyi István (1719—1785), ide kötődik három jeles katonaember emléke: Kilyéni Czakó Ároné (1821—1900), valamint Kilyéni Székely Gergely és György negyvennyolcas honvédhadnagy és honvédhuszár főhadnagyé.
— Élő a kultúra, művelődési csoport, fiatalokból alakult tánccsoport és a Búzavirág vegyes kórus működik a faluban. Előbbiek oktatója Virág Endre, a sepsiszentgyörgyi Háromszék népi együttes tagja — mondja t. Egyed Kolumbán László református lelkipásztor, Kilyén fiatal papja.
— Nálunk már rendesen hagyomány a kosaras bál — folytatta Török Aranka. — Hagyományossá tettük itt minden évben az ötvenévesek találkozóját. Lesz itt más látnivaló is, mert az asszonyokkal, a kórustagokkal együtt már összegyűjtöttünk számos régi használati eszközt, régiséget, és tervezzük, hogy berendezünk Kilyénben egy helytörténeti múzeumszobát. A gyűjtemény pillanatnyilag a kultúrotthon egyik szobájában található, de Kovács István unitárius tiszteletes megígérte, hogy a kijavított volt harangozói lakásból átenged egy szobát, ahol kiállíthatjuk tárgyainkat.
Kilyén és Sárpilis
Több esztendeje annak, hogy Kilyén testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Sárköz földrajzi kisrégió legkisebb református vallású településével, Sárpilissel (Tolna megye). Neve, akárcsak Kilyéné, már a XIV. században ismert volt. Tárgyi kultúrájának emlékét helytörténeti gyűjteményekben őrzik. Van hagyományőrző néptáncegyüttesük, a Gerlicemadár, országszerte jeleskednek a sárközi népviseletek készítésével.
— A nyáron harmincan utaztunk Sárpilisre — folytatta a falufelelős. — Felléptünk a kórussal, mondhatom, sikerrel. Ön is emlékezhet, hiszen bemutattam a sárpilisieket Szent György-napon. Ők akkor tették nálunk tiszteletüket. Nagyon kellene nekünk is egy Kilyéni füzet, amelyben benne lehetne a település története, jelene, látnivalói, hogy mi is tudjunk mutatni valamit, ha kimegyünk hozzájuk, vagy a vendégeinknek. Nekünk is van, amire büszkék lehetünk. Ez is egy jövőbeni tervünk lenne, felkérek majd néhány hozzáértőt, hogy segítsen ebben, többek között a helytörténészeket, az iskolát, az egyházakat, Önt is. Pénzt és nyomdát szerez majd nekünk a polgármester úr.
— Mi is része vagyunk a falu keresztény egyházainak. Százat meghaladta itt a katolikusok száma — mondta a filia gondnoki teendőivel megbízott Simon Mária.
— A sepsiszentgyörgyi Szent Benedek-plébániához tartozunk, Hajdú János plébános úr misézik nekünk minden hónap második vasárnapján. Kápolnánkat nemrég újították fel.
Ahol nagy a lélekszám, ott az erő
— Lehet, hogy így van, bár ez sem volt elég a boldogsághoz, ahogyan mondani szokás — bólintott a megállapításra a háromszázötven lélekszámú református egyházközség lelkipásztora, aki elmondta, hogy november derekán tartották meg hálaadó istentisztelet kíséretében a kibővített és teljesen korszerűsített, 110 éves paplakás újraavató-ünnepségét.
Részt vett és igét hirdetett az egyházmegyei esperes, nt. Dénes Csaba, jelen volt az egyházmegye főgondnoka, dr. Szász István. Fellépett a helybeli vegyes kórus Egyed Kolumbán Erzsébet tiszteletes asszony vezényletével. A gyülekezet megtekintette a felújított parókiát, a meghívottak szeretetvendégségen vettek részt.
2004-ben kezdték a munkálatokat. Kibővítették a lakást előszobával, irodahelyiséggel, beépítették a tetőteret, ahol két vendégszobát alakítottak ki. Régi terve volt ez a gyülekezetnek, de nem volt meg a pénzalap, így a holland testvérgyülekezet, a városi és a megyei tanács is segített. A telek köré kerítést építettek, azt külön igényelte a városi tanács. A lepergett négy év alatt 10 700 új lejjel segítette az egyházat a városi tanács, a megyei tanács 4500 új lejjel, de támogatták a helybeli cégek is, és természetesen a hívek adományaikkal, közmunkájukkal. A nagyon hasznos közmunka évente átlag ötven napot tett ki. A holland testvérgyülekezet anyagi segítsége az összkiadások 70 százalékát fedezte.
— Mi a további terve az egyháznak, a gyülekezetnek?
— A templom harangtornyának teljes külső-belső felújítása — felelte a lelkész. — A belső lépcsőzet elkészült, de ki akarjuk cserélni a nyílászárókat is. A harang? Valóban jó volna egy második harang is, de csak a távolabbi idő álma lehet. Munkás évek elé nézünk. Jövőben fogadjuk a holland vendégek látogatását is.
A kilyéni református templom a nemzetközi út mellett áll. Abban az időben, amikor a falu még zömében unitárius valláson élt, egy XVII. századi kápolna volt, így is nevezték, és csak a XVIII. században bővítették, építették újjá, templommá. A mai templom főbejárati ajtója a régi kápolna kőből faragott reneszánsz ajtókerete 1728-ból. Értéke és érdekessége a ma csak egymagában szóló műkincs és történelmi értékű harangja (társait hadi célokra elvitték), melyet a sepsiszentgyörgyi Kiss harangöntő família tagja, id. Kiss János öntött akantuszleveles díszítéssel 1817-ben. Ennek a mesternek a fia volt az, aki még apja éltében mint fiatal harangöntő együttműködött a szabadságharc harangöntő nagyságával, Gábor Áronnal első két ágyújának megöntésében.
