Két éve vezeti az országot az Orbán-kormány. Az esemény alkalmat teremt visszatekintésre, számvetésre, s ezzel nem csak a kormány, hanem a kabinet politikáját, különösen a gazdaságpolitikát élesen bíráló ellenzéki politikusok is foglalkoztak az elmúlt héten.
* Csütörtökön Orbán Viktor beszédében győztes népnek nevezte a magyart, s kifejtette, kormánya a szakadék széléről rántotta vissza az országot, s igyekezett stabilizálni gazdasági, pénzügyi helyzetét, megteremtve az elkövetkező időben a gazdaság várt növekedésének feltételeit. Politikáját elemezve a miniszterelnök pávatáncról beszél, aminek a lényege, hogy az unió elvárásait úgy kell elutasítani, mintha elfogadnánk. Erre azért van szükség, mert Brüsszel gazdasági megszorító csomagja a magyar kormány számára már csak azért is elfogadhatatlan, mert szembemegy a magyar érdekekkel. A Nemzetközi Valutaalappal késik a megállapodás, de Magyarország egyelőre képes a pénzpiacokról finanszírozni magát. Orbán bejelentette, hogy kormánya újabb nemzeti konzultációt kezdeményez, ismét levélben fordulnak az állampolgárokhoz, mert kíváncsiak a véleményükre. * A Valutaalappal esedékes tárgyalások legfőbb akadálya a Nemzeti Bank függetlenségét garantáló törvény, úgy tűnik, ebben a vonatkozásban közös álláspontra helyezkedik az unió és a Valutaalap. Közben a görög és főként a spanyol válság hatására ismét elszabadultak a periféria, a környező országok és a forint euróhoz viszonyított árfolyamai, világossá téve, hogy az úgynevezett védőhálóra – amit a Valutaalap hitele biztosíthatna – mégiscsak szükség lenne. Ezért a parlament egyelőre nem tárgyalja a módosított jegybanktörvényt sem, mivel ebben a formában amúgy sem fogadnák el. A pávatánc tehát tovább folyik. * Az ellenzék az Orbán-beszédre reagálva pontosan a kompromisszumkészség hiányát emelte ki. Sem az MSZP, sem az LMP, sem a Jobbik, sem a Demokratikus Koalíció nem ért egyet az Orbán-kormány két évének értékelésével, főként a Matolcsy György nevével fémjelzett gazdaságpolitikát bírálták, kifogásolva – hányszor az elmúlt két év során – az egykulcsos adórendszert, amellyel az aktivizálódó szakszervezetek és a liberális vagy konzervatív közgazdászok jelentős része sem ért egyet. Szerintük korrekcióra és irányváltásra lenne szükség. * Élesen bírálták a kormány oktatás- és szociális politikáját is. A Hoffmann Rózsa által kidolgozott oktatáspolitika kiszámítható pályamodellekről beszél, de erre nincsenek garanciák. Ezért hét végén tüntettek a tanügyi szakszervezetek. * Ami a szociálpolitikát illeti, a szakszervezetek az új Munkatörvénykönyvet kifogásolják, a tervezett újabb nemzeti konzultáció helyett az állandóan elmaradó, elhalasztott egyeztetésekről beszélnek. A szociális helyzet – emelik ki az ellenzéki politikusok Ferge Zsuzsa szociológus újabb kutatására alapozva – amúgy is megbízhatóan romlik. A kormány szakpolitikusai szerint nyolcvanezerrel nőtt a foglalkoztatottság, de hol van ez a beígért egymillió munkahely megteremtésétől. Ráadásul mindebben a közmunkaprogramnak és a részfoglalkoztatottságnak is szerepe van, Magyarországon ma a munkanélküliek nem azért nem dolgoznak, mert nem akarnak, vagy nem szeretnének, hanem azért, mert nincs munkahely. S ennek épp Matolcsy elhibázott gazdaságpolitikája az oka, amely nem tudja beindítani a gazdasági növekedést – sorolták az ellenzéki politikusok. Mint látható, az ellenzéki pártok egyre élesebben bírálják a kormányt, noha az MSZP elhibázott kormányzása is benne van alaposan a mai helyzetben.
