Elegendő volt egy kormányváltás Romániában, a nacionalista indulatokat élesztgető kampány, no meg a Nyirő-temetés körüli botrány és Kövér László keresetlen szavai, hogy mélypontra jusson a két ország, s így a két nemzet kapcsolata.
Szinte egy emberként hördül fel a román társadalom, miután a magyar Országgyűlés elnöke a román kormány "meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedésének" nevezte, hogy nem engedélyezték Nyirő József hamvainak eltemetését. Az alaphangot politikusok adták meg, pártállástól függetlenül ítélték el Kövér Lászlót, amiért "ily súlyos szavakkal sértegeti" a román államot, annak képviselőit, s teszi ezt "vendégként", a határokon belül. Az észosztó elemzők órákon át csűrték-csavarták az ügyet a nemzetféltő televíziókban, és ismét előkerültek a legmagyarellenesebb nyilatkozók. Voltak, akik az erdélyi magyarságot úgy, ahogy van, egészében telepítették volna Magyarországra, csakhogy megvédjék az "ősi román földet".
A napok teltek, az ügy nem csengett le, az igen határozott kiállású román miniszterelnök felszólította Orbán Viktort, határolódjék el Kövértől, s mert nem tette meg (szóvivője érvelése szerint "a magyar kormány szerint a kegyeleti ügyek nem férnek össze a politikai minősítésekkel, márpedig a magyar kormány erre az ügyre továbbra is kegyeleti kérdésként tekint"), Ponta ugyancsak kifogadta a magyar miniszterelnököt a múltheti bukaresti találkozó során. Ünnepelte a román sajtó a diplomáciai, de emberi szempontból is kétes gesztust, kuncogtak a nagyokos megmondó fiúk: jól kibabrált a magyarokkal a hős román kormányfő.
Nem tudni, mi következik még, bármi megtörténhet, hiszen a románok egyre inkább presztízskérdést csinálnak a dologból, már rég nem az számít, mi hangzott el, milyen körülmények között, vezető politikusok hergelik, bujtogatják egymást, hogy nem nyelhetik le az őket ért, egyre jobban felnagyított magyar sértést. Úgy vélik, megtehetik, Magyarország szénája nem áll jól az unióban, s már Szlovákia magyarellenes túlkapásai is bebizonyították, a pénz dolgában oly érzékeny európai szívek nem dobbannak meg kisebbségi jogsértés esetén.
Egyre inkább iszonnyá válik hát a román–magyar viszony, feszítik, feszítik a húrt, nem számolnak azzal, hogyha elpattan, bizony keményen visszacsaphat.