Háborús idők hányatott életű néptanítója volt. Száz évvel ezelőtt született Árkoson, és huszonöt éve halt meg Budapesten (1912–1987).
Tanulmányait Árkoson kezdte, a Székely Mikó Kollégiumban folytatta, majd Kézdivásárhelyen tanítói képesítést szerzett. 1934-ben Bölönben tanított, 1935 után Árkos tevékeny néptanítója. A bécsi döntés után Aknaszlatinára helyezték szintén pedagógus feleségével együtt. A háború éveit katonaként töltötte, frontszolgálatra került, és aktívan részt vett a felvidéki harcokban, mígnem csapatteste 1945-ben átállt, és Hajmáskérre vitték a szovjet lágerbe. Családja Árkoson, majd Kálnokon húzódik meg, de 1944. november 8-án értesítést kaptak: internálják a magyarországiakat, 1945. szeptember 24-én kiutasították az országból. 1946. július elején a Kézdivásárhelyen született Földi István (1903–1967) író, pedagógus megbízást kap a Vallási és Közoktatási Minisztériumtól bentlakásos, önellátó intézet megszervezésére a magyarországi bukovinai székely gyermekeknek. Felkérésére Dancs Pál vállalja a gazdasági igazgatói megbízatást, internátust és iskolagazdaságot működtet Tevelen Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézet néven. Ott bontakozik ki Dancs Pál kiemelkedő jelentőségű nevelői munkája. Tevel után Zombán lett igazgató, magyart tanított, onnan került a főváros Zamárdiban lévő leányintézetéhez igazgatónak (1953). Nyugdíjazása előtt egy budapest-zuglói iskola igazgatója volt (1955), majd egy diákotthonban vállalt gondnoki állást. Hamvait 2002-ben a Barabás család sírjába helyezték az árkosi temetőben. Emlékét családja, rokonai és egykori tanítványai őrzik.
