Lengyel származású családja a 17. század derekán már Csíkban, később Borszéken élt. A borszéki lignitbányából került a család az erdővidéki Köpecre, édesapja, Ka­me­nyitzky Benedek bányafelőr volt.
A boldog békeidőkben született, 1875-ben Baróton. Gyermek­évei Köpechez kötötték, a sepsiszentgyörgyi tanítóképző oklevelével lett az itt működő Női ipariskola kézimunkatanára. Balázs Béla költő, író és filmrendező, valamint a gyergyócsomafalvi Lázár István költő biztatására ő hozta létre és irányította a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Irodalmi Társaságot (1914).
A háborúban missziós hadifogoly-gondozóként működött. Le­ve­lezőkapcsolatot hozott létre a hadi özvegyekkel, árvákkal. Tu­dósítá­sait előbb a galíciai, majd az olasz frontról közölte a budapesti Ma­gyarság napilapban. Az 1916-os román betörés háromszéki és erdővidéki pusztításait a Hadak útján (Az Olt partjától a Piavéig) című kötetében írta meg (Buda­pest,1936). Munkatársa, majd szer­kesztője volt a Csonka-Magyar­országra emigrált székelyek 1936–1942 között Szegeden szerkesztett Hargitaváralja című folyóiratának. Ebben tájékoztatta az akkori magyar társadalmat a Romániához szakadt erdélyi magyarság helyzetéről.
Számottevő a szépirodalmi munkássága, részt vállalt a társadalmi és kulturális egyesületek munkájából, több írását őrzik a Széchényi Könyvtárban. Írói munkássága sem­miképpen sem illett a Kádár-korszak eszmevilágába, lapját betiltották, állás nélkül maradt, többet nem közölhetett, a Fehér megyei Kulcson tengette utolsó éveit. Lakóháza ott állt, ahol a Duna-part később beszakadt. Itt hunyt el 1958-ban. El­felejtett nyughelyét e sorok írója takarította ki a temetői bozótból 2004-ben. Sem Köpecen, sem Kulcson nem állítottak emléktáblát neki. Köpeci szülőháza még áll. Egyre halványuló emlékét a Marosvásárhelyen és Buka­restben élő távoli leszármazottak őrzik.