Egyike a vidékünkön legismertebb növényeknek, bár inkább vadcsombor néven tisztelik és gyűjtik ágvégi virágait. Igényesebb háziasszonyok gyakran használt fűszere. Mindenütt megél, a száraz, laza talajú gyepben, dűlők, utak mentén, fenyvesek tisztásain és kertjeinkben is a nemes, kerti faj. Neve a török-magyar eredetű, a virág színére utaló kékik szóból alakult át az ismertebb kakukk szóvá. Vagyis nevének nincs köze a madárhoz.
Kúszó, fásodó szára meggyökeresedik, ezért félcserjének minősül, lilás-kék virágai a felemelkedő szár végén csoportosulnak. A kétoldalú szimmetriájú virágaival az ajakosok családjának növénye. Jellegzetes, kellemes illatát illóolajai, a thymol és a karvakol adják, amelyek fertőtlenítő tulajdonsággal is rendelkeznek. Ezért tekintették már őseink is gyógyhatású növénynek (fűszernövény jellegén kívül). Teáját a szárított virágokból készítjük: fél liter forrásban lévő vízbe két kanálnyi drogot teszünk, hagyjuk ázni negyed órát, majd kinyomkodva, szűrve fogyasztjuk. Légúti és gyomor-bélpanaszok esetén ajánlott. Enyhíti a tüneteket. Üdítő illóolajait az ipar is felhasználja: fogkrémek, szappanok, gyógycukorkák adalékanyaga.
A kerti kakukkfű többszörös illóolajértékű, ennek megfelelően gyógyhatása is jobb. Magasabban felemelkedő, halványabb színű virágai emeletesen helyezkednek el a száron.
A kakukkfű nemzetség számos faja, alfaja, hibridje jelen van flóránkban, meghatározásuk nem könnyű. Ismert festőnk és művészettörténészünk, Lyka Károly foglalkozott vele.
.jpg)
