– A négy magyar évre mint egy álomra, úgy lehet visszaemlékezni. Igazi egyenlő demokrácia volt. Ott nem volt az, hogy te szegény vagy, te gazdag! Kiszámították, ennyi ennek a családnak a porciója – s ha nem jutott, azt az állam megsegítette. Ha nem volt elegendő disznód, segítettek, hogy meglegyen a mindennapi élelmed. Aki gazdaember fejlődni akart, segítették. Adott a magyar állam akciós teheneket, jutányos áron fajteheneket, faj csikós kancákat! Részletre fizették. Silógödröket csináltatott a magyar állam betonból – addig nem tudtuk, mi az.
– Mindenkinek?
– Szinte minden udvaron volt. Az anyagot ingyen adta a magyar állam. Mezőgazdasági gépekkel látott el – traktorokkal, kapálóekékkel, lóvontatásúakkal. Egy Hoffer traktor Kökösnek is elő volt irányozva, tudom, mert édesapám lett volna a vezetője, de a háború miatt elúszott. A gazdakörök kapták, s aki tag volt, annak kisebb bérért dolgoztak. Vass Jenőéknél az udvaron most is ott a négyszakaszos silógödör, kettő még ép. A silózást akkor tanultuk meg, silótöltőt is adtak. Hogy mi az? A zöld takarmányt vagy a száraz kocsányt learattuk, a cukorrépa fejét, mindent összeszecskált a silótöltő. Alul ment egy rend száraz kocsány, s rajta egy rend taréj. A gödörben két ember tapodta. Ha szükséges volt, vízzel öntöztük. Úgy tettük el az állatoknak, mint magunknak a káposztát. Nagy előnyt jelentett a gazdaembernek, mert fele szálastakarmánnyal teleltek ki az állatai. Itt az utolsó kocsányt is felhasználtuk, azt is, amit a tehén azelőtt nem evett meg. Összeszecskálva olyan szép sárga lett, mint a citrom. Most? Nincsenek silótöltők, sajnos. Addig Petrovitséknál állott, a gazdaköré volt, akárcsak a kalapácsmalom. Minden héten egyszer őröltek száraz lucernát takarmánylisztnek.
– Az lett volna az első traktor a faluban?
– Nem, volt még három. Petrovitsnitt kettő s a harmadik Plugor János bácsinál. Két International és egy Fordson traktor. De azok nem mocskoltak, mint a maiak. Igaz, most aki rajta ül, az nem végez becsületes munkát. No de úgy tudom, úgy mondom: a magyar állam egy álom volt a mi számunkra. Sok szegény ember jutott akciós tehenekhez és kancákhoz. És az a fegyelem, amit tartottak! Mikor a kakastollas csendőrök elindultak, ott vasárnap az állatot nem fogtad be, hogy a mezőre menj. Ha kellett, a lucernát szombat este behoztad a mezőről, de vasárnap nem láttál embert a határban. Vasárnap mindenki templomba járt. A katonákat is behozták. Beszólott a tiszthelyettes az udvarra: máma vasárnap, nem dolgozunk! Engem azért büntettek meg, mert leventeoktatásra mentem, s emiatt elmaradtam a templomból! Az az egy, hogy rend és egyenlőség volt. Ott a tiszthelyettes nem ment be a kocsmába, hogy: szerusz, gyere, fizess nekem valamit!… Azt se mi, se a gyerekeink nem fogjuk megérni… (2002 nyarán)
