Az Erdélyi Főkormányszék 1836-ban adózási listát tett közzé, amelyben előírta, hogy település szerint mennyi adót kötelesek fizetni az előadások után. Mivel ezeket nem fizették rendszeresen, 1843-ban a kormányszék Erdély minden tartományát levélben értesítette, egyben felhívta a hatóságok figyelmét a törvényes előírások betartásárnak szükségességére.
„Kedvtelenül tapasztalván a hazai fő kormányszék hogy az egyik tartományból a másikba vándorló szinészektől, kötéltáncosoktól, komédiásoktól, szemfényvesztőktől, muzsikusoktól, s más hasonló nemű emberektől az 1836 ápr-ban 1461 számmal költ a kormányszék által körlevélben kihirdetett királyi rendelet tartalma szerint, minden előadásért Kolozsvárt, Erzsébetvárosban, Sz Uj­várt, M Vásárhelyen, 1 pengő forintot, K.Fehér­várt, N.Enyeden, Tordán, Désen, 40 krajcárt, a többi kisebb városokban 20 krajcárt felvétetni rendelt. A dijak nagyon hanyagul adatnak be, sok helyen pedig az országos pénztárba semmi sem szolgáltatódik be. Ezen hanyagság kitétele melett a N.Széknek meghagyatik szorosan, hogy az irt kerülő rendelet szemelőtt tartása, az emlitett dijakat az irt vándorló komédiásoktól kiadandó, s az illető rendőrigazgató aláirásával megerősitve, nyugtatvány melett az irt vándorló személyektől, mindig pontosan szedje fel. Az illető királyi pénztárba szolgáltassa bé, s ezen beszolgáltatásról az illető királyi pénztárnokok nyugtatványaival fél­évenként, mindig magukat itten igazolni el ne mulasszák.
Kolozsvár 1843 nov 4-én”
(Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, fond 8, dos. 5438, fil. 1.)
A kormányszék rendelését kiközölték Kézdi­vásárhelyre, Barótra, Kovásznára, Bereckbe, Illye­fal­vára azzal az utasítással, hogy a körze­tükhöz tartozó helységekkel ismertessék a törvényt.