A Bonus Pastor Alapítvány alkohol-, drog-, gyógyszer-, nikotin-, játékfüggő férfiaknak és nőknek, valamint családtagjaiknak segít rövid vagy hosszú terápiás programok révén.
Márciusban Mezőpaniton szerveztek rövid terápiás programot, ahol tizenhatan vettek részt, tizenhárom férfi és három nő. Adorján Kálmán lelkipásztor-programvezető itt hét résztvevővel beszélgetett el.
– Jani, te milyen gondokkal kerested meg a Bonus Pastor Alapítványt?
– Alkoholfüggő vagyok. Erre úgy öt-hat évvel ezelőtt jöttem rá; körülbelül tizenegy éve, hogy iszom. Ennek a fő oka két sikertelen házasság. Próbáltam először orvosi szemszögből megoldani, kórházi beutalásokkal, voltam pszichiátrián, viszont úgy éreztem, hogy ezek nem segítenek. Ilyen lelki gondozásra, amit itt megkaptam, nem került sor a kórházban. A kiscsoportos, nagycsoportos beszélgetések, az egyéni beszélgetések a mentorokkal – ezekben nekem eddig nem volt részem, és amit külön kiemelnék, hogy itt mind olyanok vagyunk, akik előtt nem szégyelljük, elmondjuk őszintén a problémáinkat, nyíltan kibontakozunk. Engem nagyon meglepett, hogy egymásnak elmondtuk, milyen mélységekkel küzdünk, hogy próbálunk jó útra térni. Viszont amit megtapasztaltam, legalábbis az én esetemben, egyedül ez nem megy, tehát éreztem, hogy szükségem van segítségre, és ezért fordultam a Bonus Pastor Alapítványhoz.
– Éva, hozzátartozóként mi hozott téged ide?
– Én a férjemmel jöttem, ő alkoholfüggő. Ezelőtt két héttel azt mondta: „Hát tudod, neked kellene jönni a kezelésre, és nem nekem!” Hát jó, mondtam, akkor én is elmegyek. De hát nagyon jól tettem, mert itt derült ki az, hogy talán a családtagok betegebbek, mint a függők, mert azok szenvednek a legjobban. Itt jöttem rá, hogy társfüggő vagyok, mert a hangulatom, az életem attól függött, hogy ő mennyit élt a függőségével, és a közé volt korlátozva az életünk. Itt rájöttem, hogy Jézus meg tud minket váltani, de mi hiába kínlódunk, küszködünk, hogy a függő társunkat megvédjük. Nyomozunk utána, de ezt nem tudjuk kivédeni, mert ők mindig megtalálják az utat... Örülök, hogy el tudtam jönni, és azt sajnálom, hogy hamarabb kellett volna jönnünk, mert sokat segít az még a függőnek is, ha a családtagok másképpen viszonyulnak. Ha a férj italozik, olyankor kikattanunk, mert csak azt látjuk, hogy miért nem hallgat ránk, és ezt miért csinálja, és nem tudunk már magunkon sem uralkodni, ugyanúgy, mint ahogy ő nem tud magán uralkodni. Sajnálom, hogy nincs itt másnak is a felesége, hogy talán ők is okuljanak, mert otthon nincs lehetőségünk, ennyi mindent megtudni magáról a függőségről és a hozzátartozók problémáiról, amiről azért ritkábban beszélnek.
(A teljes interjú hanganyaga letölthető a www.bonuspastor.ro honlapról a média menüből.)
